Nagy veszteség érheti az Orbán-kormányt.
A Tempus Közalapítvány július 13-án csütörtökön bírálja el az egyetemek Erasmus+-pályázatait, azonban ha nem sikerül tető alá hozni a megállapodást november végéig az Európai Bizottsággal, úgy a modellváltó egyetemekkel nem fogják tudni megkötni a támogatási szerződéseket a 2023-2024-es időszakra.
Ebben az esetben pedig hiába minősít nyertesnek a közalapítvány egy egyetemet, az adott intézmény a gyakorlatban nem fog pénzhez jutni – írta a hvg.hu. Megjegyezték: az Orbán-kormány minden lehetséges módon igyekszik bizonygatni, hogy a „modellváltás” mekkora ötlet, mégis az állami intézmények hallgatói és kutatói lehetnek azok, akik majd aggódhatnak a kormányzati nyomásgyakorlás miatt.
A kérdés az, hogy valóban megkapják-e az egyetemek a támogatásokat, vagy az EU majd azt a döntést hozza, hogy a „modellváltókkal” – vagyis a közérdekű vagyonkezelő alapítványi formulára átállt egyetemekkel – végül nem kötnek szerződést és nem adnak nekik pályázati forrásokat sem.
A kormányzat számára kifejezetten nagy veszteség lenne,
ha nem sikerülne megegyezni az ügyben az Európai Bizottsággal, ugyanis mint írták, a nem modellváltó intézmények hallgatói gond nélkül vehetnek részt továbbra is a külföldi csereprogramokban. Így ebben az esetben már nehezen lehetne magyaráznia a kormánynak, hogy „mekkora siker a modellváltás”.
Az uniós testületek tavaly december 15-én szavazták meg, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában működő intézményekkel nem lehet kötelezettségvállalásokat aláírni az uniós finanszírozású programokban. Ez pedig nemcsak a diákcseréket lebonyolító Erasmusra vonatkozik, hanem a világ legnagyobb kutatási programjára, a Horizont Európára is – hívták fel a figyelmet.
Az EU szerint a pénzek visszatartásának legfőbb oka, hogy a 21 alapítványi egyetem kuratóriumát a magyar kormány miniszterekkel és más, magas rangú politikusokkal rakta tele, ez pedig a Bizottság álláspontja szerint nem elfogadható. Amíg pedig az ezzel kapcsolatos kérdéseket nem tisztázza a magyar kormány,
addig az EU-s pénzek sem érkeznek meg.
A ügy érdekessége, hogy a nem „modellváltó” egyetemek – mint az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), a Budapesti Műszaki Egyetem (BME), a Zeneakadémia vagy a Magyar Képzőművészeti Egyetem – kerülhetnek majd kedvezőbb helyzetbe az elbírálás során, ugyanis tanácsi döntés híján még az is előfordulhat, hogy a Magyarországra jutó teljes összeget ők használhatják fel.
Az üggyel kapcsolatban a Kulturális és Innovációs Minisztérium már korábban azt közölte: nem hagyják majd, hogy „Brüsszel versenyhátrányt okozzon a magyar kutatóknak, diákoknak”.
Ugyanakkor az EU döntése miatt
a magyar egyetemek már kitaszítottakká váltak:
mint írták, hiába ismerik el tudományos eredményeiket, európai konzorciumokban már nem szívesen működnek együtt velük, a partnerek ugyanis tartanak attól, hogy a magyar fél bevonása hátrányt, szerződésmódosítást vagy forrásvesztést jelent számukra.
A 444.hu arról írt, hogy a közelmúltban fokozták a nyomást a BME-n, hogy álljanak be a sorba, erről pedig már a tárgyalások is megkezdődtek az egyetem és a Csák János vezette Kulturális és Innovációs Minisztérium között.
A tárgyalási technikát leginkább zsarolásként írták le, az egyetemnek ugyanis elfogyott a pénze,
a kormány pedig közölte: csak akkor ad, ha modellt vált.
Hasonló körülményeket tapasztalt a modellváltásnak eddig sikeresen ellenálló Zeneakadémia is – őket a kormány egy rektorválasztással próbálja meg zsarolni.
Korábban Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter is célozgatott arra, hogy egyre több az érv a modellváltás mellett, ám – jegyezték meg – nem nehéz észrevenni, hogy a kormányzati nyomásgyakorlás éppen az Erasmus-pályázatok elbírálása idején kezdett újra felélénkülni.
A portál egyik egyetemi forrására hivatkozva arról írt, hogy Orbán Viktor úgy láthatja, hogy ha már szép szóval nem lehet megállapodást kötni az Európai Bizottsággal az uniós pénzekről, nincs miért halogatni az újabb egyetemek kiszervezését. Sőt, ebben az esetben még a bizottsági tárgyalások alatt is példálózhatnának azzal, hogy milyen sokan kérik maguk, hogy alapítványi fenntartásba kerülhessenek. Az pedig már más kérdés, hogy mindezt zsarolással, ultimátumokkal, és kényszerítő lépésekkel érték el.
