Vélemény.
A DK Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi képviselője szerint egyedül Orbán Viktornak van Gyurcsány-fóbiája az erősödő DK miatt. Sermer Ádám azt írta: a magyar miniszterelnök személyesen retteg a volt miniszterelnöktől, hiszen utoljára vele szemben veszített választást 2006-ban.
Sermer arról írt: ez a fóbia valójában az egész országban kizárólag a miniszterelnököt érinti. A miniszterelnök személyes félelmét pedig igyekeznek átérezni miniszterei, sőt az összes állampárti vezető, akik megnyilvánulásaik során
Orbán fóbiáját igyekeznek közvetíteni
– véli a politikus.
Sermer Ádám bejegyzését változtatás nélkül idéztük:
„Variációk >>Gyurcsány-fóbiára<<
Ahogy a Demokratikus Koalíció az ellenzék legnagyobb erejévé nőtte ki magát, Dobrev Klára vezetésével pedig felépítette az Árnyékkormányt, egyre több irányból és előjellel hallhatunk >>Gyurcsány-fóbiáról<<.
Nade, értjük-e valójában, hogy ilyenkor ki, miről beszél?
Mindenekelőtt tegyük tisztába, hogy mit jelent a fóbia-szó!
A Wikipedia szerint: >>A fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle.<<
Ezek szerint – remélhetőleg az érintettek nagy része valahol mélyen, már eleve tisztában van azzal, hogy a félelme indokolatlan, és igazolhatatlan…
Viszont ebből a – nyilván nem túl szakmai, de annál érthetőbb és valósabb – definícióból, logikailag arra is kell következtetnem, hogy igazi, mélyen gyökerező >>Gyurcsány-FÓBIÁJA<< valójában egyedül Orbán Viktornak van.
Ő az egyetlen magyar ember, aki jelenleg
személyesen retteg a volt miniszterelnöktől,
és aki már évtizedekkel ezelőtt, kezdő politikusként is tartott tőle. Ő az, akinek személyes emléke, hogy egy előre megnyertnek hitt miniszterelnök-jelölti vitát végül elveszített ellene, majd az akkori miniszterelnöki álmaitól is búcsúznia kellett.
Orbán Viktor ma Magyarországon az egyetlen személy, akinek valódi, létező, és megalapozott fóbiája van Gyurcsány Ferenccel szemben.
>>Indokolatlan viszolygás<< tüneteit mutatják azok is, akik a tudatos bűnbak-képzés és a felelősség-eltolás eredményeként irtóznak Gy. F.-től, de sajnos azok az állampárti szavazók is, akik a világot
kizárólag a pártállami propaganda-gépezet csatornáin keresztül
hajlandók vagy tudják érzékelni.
Az ilyen módokon érintett szavazókra ható folyamat mozgatórugója is természetesen Orbán Viktor személyes fóbiája. Rogán Antal, Habony Árpád, de még a megboldogult Finkelstein is egyetlen személy fóbiájából táplálkozott, és erre épített fel fiktív valóságot.
Nem mellesleg az állampárt összes vezetője és aktív közszereplője is csupán Orbán személyes félelmét próbálja nekifutásból átérezni, igazolni, de minimum – amennyiszer csak lehetséges – szajkózni.
A fóbiában sokan érintettek tehát ilyen áttételesen, de az könnyen belátható, hogy nem ők lesznek azok, akik Orbán Viktor következő (és remélhetőleg végső) vereségét jelentő választáson az ellenzéki jelöltek és lista/listák mellé teszik majd az ikszeiket.
Vannak azonban olyanok is, akik terjesztik, de sokan közülük el is hiszik azt a mítoszt, hogy Gy. F.-el sajnos nem lehet leváltani a jelenlegi kormányt. Ez a gondolatmenet tulajdonképpen nem több, mint egy fóbiával szembeni fóbia…
Az ilyen módon gondolkodók tehát szeretnék ugyan leváltani az Orbán-rezsimet, elméletileg saját ellenvetésük sincs a DK elnökével szemben, de attól tartanak, hogy a >>Gyurcsány-fóbia<<- járvány már kezelhetetlen méreteket öltött.
Nos őket szeretném megnyugtatni – ezt csupán az egyetlen valódi Gyurcsány-fóbiával küzdő állampolgár (O.V.) szeretné elhitetni velünk, de valójában távolról sincs így.
Ahogyan a fegyveres bankrabló vagy emberrabló is igyekszik elhitetni az áldozatával, hogy nem lesz jó vége, ha bevetik ellene a rendfenntartó erőket, hiszen pontosan tudja, hogy azok ellen nincs sok esélye. És ha elég meggyőző, akkor
a kiszolgáltatott áldozat maga is hinni kezdi,
hogy a rendfenntartók miatt lesz nagy a baj, holott a szabadulása egyetlen esélyét azok jelentik.
Arra, hogy egyébként a politikai gyakorlatban az ellenzék számára mennyire járható az az út, ami magával a Gyurcsány-fóbiával van kikövezve, tökéletes példa volt a hódmezővásárhelyi miniszterelnök-jelölt kampánya és annak végeredménye.
Ha valaki még az ellenzéki törekvéseket is O.V. személyes fóbiájára próbálja építeni, abban ennyi van: az eddigi legbrutálisabb fideszes kétharmad.
Bizonyára vannak olyan – alapvetően ellenzéki – szavazók is, akik a pártállam működését borzalmasnak tartják ugyan, de a volt miniszterelnök személyével szemben is vannak ellenérzéseik.
Először is szögezzük le, hogy egyáltalán nem szükséges, sőt talán kifejezetten káros is bármely politikust feltétel és kritika nélkül szeretni! Viszont az, hogy egy miniszterelnököt/politikust nem szeret valaki rajongva, még nagyon távol áll attól, hogy fóbiája lenne vele szemben.
Aki viszont a jelenlegi kormányt záros határidőn belül valóban szeretné leváltani, annak meg kell értenie, hogy ez kizárólag parlamenti választásokon keresztül lehetséges (komoly véráldozatok nélkül). Máshogy nem tud megtörténni.
Ebből pedig logikailag az következik, hogy kormányváltó erőt olyan párt, vagy pártok tudnak csak képezni, amelyek kiterjedt hálózattal, aktivista- ÉS szavazóbázissal is rendelkeznek.
Ezen rendszerek fejlesztése, bővítése sajnos nem tud varázsütésre, valami csoda folytán megtörténni, kizárólag hosszú, következetes, kitartó építkezéssel lehet lépésről lépésre haladni.
A jelenlegi ellenzéki állapotokból következik, hogy ha nem történik valami váratlan csoda (nem szokott…), akkor legközelebb egy, a teljes országot lefedő DK-hálózat, egy leginkább/csak a fővárosban létező Momentum-hálózattal kiegészülve fogja tudni felvenni a kesztyűt az állampárttal szemben.
Aki érdemi összefogást szeretne látni az ellenzék minden LÉTEZŐ erejének a részvételével, az jobb, ha mielőbb elkezd barátkozni ezzel a párt-duóval. Ha le akarjuk váltani az Orbán-kormányt, akkor abból a – számunkra vállalható értékrendet képviselő – politikai erőből kell dolgoznunk, ami rendelkezésre áll.
Ehhez nem kell sem szeretni, sem tökéletesnek tartani se Dobrev Klárát, se az Árnyékkormány egyetlen tagját, és a DK elnökét sem. A kritika és a kritikus szemlélet nem csak, hogy nem baj, de kifejezetten fontos is, mégsem lehet akadálya a szükségszerű változásoknak!
Tudom, hogy vannak olyan ellenzéki szavazók is, akik valamilyen oknál fogva szintén másodlagosan érintettek O.V. fóbiájában. Tehát vannak néhányan (szerencsére csak kevesen) akik bár látják, hogy a jelenlegi rendszer nem jó,
de azt gondolják, hogy Dobrev Klára, az egész Árnyékkormány, a teljes DK, de még a Momentum is valójában mind csak Gy. F., aki pedig szerintük nem tudhat jobb rendszert építeni még a jelenleginél sem.
Nos számukra három fontos üzenetem van:
Egyrészt ez tévedés
– és nem csak azért, mert ennél a jelenlegi borzalomnál szinte csak jobbat lehet csinálni.
Másrészt óriási tévedés – sőt talán butaság is – elhinni, hogy Gyurcsány Ferencen kívül bárki más egyenlő lenne Gyurcsány Ferenccel. Ez leginkább az O.V. fóbiájára felépített propaganda eredménye.
Végül a legfontosabb: aki a parlamenti választásokon majd nem a Fidesz legerősebb demokrata kihívója mellé teszi az ikszét, az valójában a Fidesz szavazója lesz. Akkor is, ha más jelöltekre voksol, és akkor is, ha el sem megy majd szavazni.
A választójogi rendszerből (kiemelten az egy fordulóból) következik, hogy az ellenzék versenyképességéhez a kétpólusú politikai paletta demokrata pólusának kialakítására szükség van. Végső soron a kérdés minden ellenzéki szavazó számára a következő lesz:
változás, vagy Orbán.
És végül még meg kell említeni egy érintettnek tűnő aprócska >>társadalmi csoportot<< is. Tudom, hogy vannak olyan ellenzéki szervezetek is, melyeknek maroknyi tagsága és néhány vezetője is használja néha a Gyurcsány-fóbiát azért, hogy ezáltal önmagát próbálja elfogadhatóvá és mértékadóvá tenni az ellenzéken belüli pozíciók felosztásakor.
Eközben ők is mind pontosan látják, hogy a DK lett az egyetlen országosan létező, valódi ellenzéki erő, és alig várják, hogy lehetőséget kapjanak együttműködni ezzel az erővel. Ezek a szereplők tehát valójában semmilyen módon nem érintettjei a fóbiának, csupán végső kétségbeesésükben alkalmazzák azt kommunikációs eszközként.
Összefoglalva:
1. Mindenki megnyugodhat – igazi >>Gyurcsány-FÓBIÁJA”<<valójában egyedül Orbán Viktornak van, és nem fertőző.
2. Attól, hogy a rabló természetesen fél az egyetlen erőtől, ami felveheti vele a kesztyűt, nekünk még nem kell.
3. Sem a Gyurcsány-fóbia, sem annak elterjedtségében való hit, sem maga Gyurcsány Ferenc nem lesz akadálya a kormányváltásnak.
4. Ha minden demokrata választó (aki elutasítja a jelenlegi pártállami rendszert és a szélsőjobboldali nézeteket is) egy irányba fogja behúzni az ikszet a következő parlamenti választásokon, és addig nem történik semmi váratlan csoda (nem fog), akkor a következő miniszterelnökünket nem Orbán Viktornak, de nem is Gyurcsány Ferencnek – hanem
Dobrev Klárának fogják hívni.
Részemről ennyit a Gyurcsány-fóbiáról.
Érted.
🇭🇺 🇪🇺
#európaimagyarok
#Gyurcsány
#fóbia
#ellenzék
#világváltozikénnem
(kép: Ugi Tibor)”
(Sermer Ádám/Facebook)
