Vélemény.
Tíz nappal ezelőtt Magyarország miniszterelnöke facebook bejegyzésben és levélben köszöntötte a Kis Grófo néven ismert Kozák Lászlót.
„Különleges nap a mai, hiszen bizonyossá vált: Kis Grófo is előre megy, nem hátra. Nagy örömömre szolgál, hogy a mai napon, csatlakozva a rajongók, a barátok hosszú sorához, én is köszönthetem az ország első számú bulibáróját harmincadik születésnapja alkalmából. Az elkövetkezendő évekre jó egészséget, családjának sok boldogságot, a közönség szórakoztatásához pedig sok sikert kívánok!”(Orbán Viktor)
Egy kicsit ugyan gondolkodóba estem, de „lapoztam”, és nem foglalkoztam tovább az esettel. Aztán arra kaptam fel a fejem, hogy Kis Grófo 2023. május 25-én bizonyára jól megszolgált és megérdemelt állami elismerésben részesült, amelyre így reagált a kitüntetett 30 éves énekes:
„A mai nap vettem át a Pro Cultura Minoritatum Hungariae Díjat.
Fülöp Attila belügyminisztérium szociális gondoskodásért felelős államtitkára és Soltész Miklós a miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára és külön köszönet Sztojka Attila romakapcsolatokért felelős kormánybiztos úrnak a megtiszteltetést, hogy a mai nap személyesen adták át nekem a díjat! Isten áldjon mindenkit.” (Kis Grófo)
Május 27-én (szombaton) késő éjszaka ütögetem a klaviatúrát. Izgalmas futball napon vagyunk túl: a német Bundesliga bajnoki címéért folyt heroikus küzdelem, a Bayern München idegenben (Köln), a Dortmund odahaza, a Mainz ellen játszott, végül a bajorok nyerték el a Salátástálat.
Az esti órákban az NB1 utolsó fordulójában a Videoton Angyalföldön (Vasas), a Honvéd Felcsúton (PAFC) hajtott a bennmaradásért, amely végül a székesfehérvári együttesnek sikerült, a Kispest Honvéd pedig kipottyant az első osztályból. A magyar kormányfő nagyon kedveli a labdarúgást (és az egészen unikális magyar focit), ezért aztán biztos, hogy figyelemmel követte a német és a honi bajnoki meccsek alakulását. Nem szégyellem, én is így tettem.
De bármennyire is „beleszédültem” a szombati meccsdömpingbe, nem hagytam, nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy május 27-én ünnepelte 75. születésnapját egy fantasztikus zenei nagyság, Presser Gábor. Terjedelmi korlátok miatt nem sorolom fel a díjait és a lemezeit. Fél évszázadnál is hosszabb, kiemelkedő művészi pálya van mögötte és reméljük, hogy még nagyon sokáig folytatja lenyűgöző értékalkotó tevékenységét.
Elmúlt éjfél, már május 28-a van. Vélhetően Orbán Viktor is lassan nyugovóra tér. Lefekvés előtt még rápillantottam facebook oldalára, de hiába reménykedtem:
a kormányfőnek még a meccsek után sem jutott eszébe,
hogy néhány sorral köszöntse a méltán elismert és zseniális Presser Gábort! Persze lehet kedvelni és díjazni „a nézését meg a járását, csípőjének a ringását” is, de én inkább maradok Pressernél és az LGT-nél: „Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel. A ház is a miénk, mert mi viseljük el.”
