Erős érvek.
Megszólalt Perintfalvi Rita azzal kapcsolatban, hogy csütörtökön Böjte Csaba reagált az őt és az alapítványát ért kritikákra.
A teológus azt írta, szerinte a szerzetes továbbra se érti azt, hogy egy szadista típusú szexuális ragadozó beépülhetett egy zárt rendszerbe és ott háborítatlanul tíz éven keresztül szexulisan bántalmazott (legtöbbször roma) gyerekeket.
Perintfalvi írását változtatás nélkül közöljük.
Böjte Csaba ezt írja a posztjában: „Az ítélet megvolt, a törvényszék a magányos bűnelkövetőt elítélte, mi végig együttműködtünk a hatósággal, amely se engem, se egyetlen munkatársunkat nem vádolt meg! Tudtommal a szegény gyerekek se vádoltak Szabolcson kívül senki mást! Nekünk sem az itélkezés, hanem az imádság a dolgunk!”
Klaus Mertes jezsuita papszerzetes gondolatait idézném fel, aki 2010-ben a berlini, jezsuita rend által működtett Canisius Kollégium (bentlakásos gimnáziumban) kellett, hogy hasonló borzalommal szembesüljön. Ott két sorozatos elkövető garázdálkodott több évtizedig és mintegy 200 kiskorút bántalmaztak fizikailag (meztelenre vetkőztetve verték őket pálcával) és szexuálisan (orális közösülésre kényszerítették őket vagy aktív vagy passzív formában).
Amikor Mertes lett az iskola igazgatója, minden egyes jelenlegi és korábbi diákot megkeresett levélben, mert hallotta a szóbeszédet, hogy borzalmas dolgok történhettek az intézmény falai között az éjszaka leple alatt. Ő maga sem számított rá, de felhívó levelére mintegy száz érintett reagált szinte azonnal. S innen indult el a feltárás komoly munkája. Mertes azt mondta, hogy ha egy bentlakásos, azaz
zárt intézményben ilyesmi hosszú időn keresztül megtörténhet, akkor azért soha nem csupán a „magányos” elkövető(k) a felelősek.
Ugyanis egy ilyen rendszerben a szoros együttélés miatt nagyon sokan látnak és hallanak dolgokat: a többi nevelő, a többi diák.
Az egész benne van a levegőben. Lehet, hogy nyíltan nincsen kimondva, de a félelem és a rettegés ott úszik a diákok körül a mindennapokban. Vannak híresztelések, vannak titkok, amelyekről senki nem mer egész nyíltan beszélni. De mégis. Mégis ott van! És körülvesz mindent.
Vagyis egy olyan bűncselekményről, ahol 15 kiskorú áldozat sérelmére tíz éven keresztül el lehet követni szexuális erőszakot, az nem létezik, hogy senki más nem tud! Pont azért nem, mert a rendszer zárt és minden ott zajlik egy helyen. Ezért hangsúlyozta Mertes mindig azt, hogy nem csupán tettesek vannak, hanem tettestársak is, akik hallgatnak, akik félrenéznek, akik nem veszik komolyan a gyermekek panaszait, akik
nem akarják észrevenni a tekintetükben a rettegést, ami pedig ott van! És pont ezért ők is felelősek! Ahogy az intézmény fenntartója, vezetője is.
Így továbbra is azt szeretném kérni sok jó érzésű ember és legfőképpen az érintettek nevében, hogy legyen átfogó vizsgálat a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonaiban és keressék meg mindazokat ebben a bűncselekményben, akik tettestársak lehettek ilyen vagy olyan formában!
Azt, hogy nem egy elszigetelt és egyszeri jelenségről van szó, Máthé-Bogár Mónika nyilatkozata is tanúsítja. Kár, hogy Böjte egyáltalán nem veszi komolyan a sorozatos kislányként megerőszakolt nő történetét. Persze a további áldozatokat vagy a tanúkat meg lehet félemlíteni, sőt le lehet fizetni, hogy hallgassanak, de az igazság idővel ígyis-úgyis napvilágra fog kerülni.
S Böjte Csabának egyetlen esélye van, hogy megőrizze hitelességének legalább a maradékát: ha maga indítja el ezt a vizsgálatot, amihez kérhet külföldi segítséget is.
Klaus Mertes atyával szívesen összekapcsolom.
Kérek Minden követőmet, hogy odamegy Böjte oldalára és véleményt formál, azt olyan módon tegye meg, hogy ne legyen okom szégyenkezni!
