Nem állunk túl jól.
2023. május 17-én, szerdán az Eurostat közzétette a 2022 és 2023 áprilisa közti harmonizált fogyasztói árindexet (ez az EU-s tagállamok inflációs adatainak összehasonlíthatóságát biztosítja – a szerk.). A hosszabb értekezés lehetőségéről lemondok; beszéljenek inkább a számok.
Az EU 27-ek tekintetében 8,3%-ról 8,1%-ra szelídült az infláció, a 20 országot tartalmazó euróövezetben 6,9%-ról 7%-ra nőtt a pénzromlás üteme.
6 százalék alatt teljesítő országok:
• Luxembourg 2,7%
• Belgium 3,3%
• Spanyolország 3,8 %
• Ciprus 3,9%
• Görögország 4,5%
• Dánia 5,6%
12 százalék felett teljesítő országok:
• Észtország 13,2%
• Litvánia 13,3%
• Lengyelország 14,0%
• Szlovákia 14,0%
• Csehország 14,3%
• Lettország 15,0%
• Magyarország 24,5% (a KSH mérése szerint „csak” 24%)
Érdemes még az Európai Unió három legnagyobb gazdasági hatalmának idevonatkozó számait is megmutatni: Olaszországban 8,7%, Németországban 7,6%, Franciaországban mindössze 6,9% az éves fogyasztóiárindex-növekedés. Nem újdonság a magyar pénzromlás kiugróan magas értéke, az viszont szembeötlő, hogy rendkívül lassan fékeződik hazánkban az infláció.
A még mindig nagy sebességű drágulás tovább rontja a kisvállalkozók egyébként is szerény verseny- és költségviselő képességét, és érzékenyen érinti a hagyományosan rossz jövedelmi helyzetben lévő társadalmi csoportokat.
A csúcson már vélhetően túl vagyunk, de a mérséklődés üteme rendkívül lassú és kismértékű.
Az Eurostat által közzétett adatok szerint: január 26,2%, február 25,8%, március 25,6% és április 24,5%. Négy hónap alatt tehát mindössze 2,1%-pontnyi a javulás, amely azt is eredményezheti, hogy az első félév átlagában vélhetően még mindig 20% körüli inflációval kell számolnunk. Másként megfogalmazva: a vágtató infláció sajnos, hosszabb távon kellemetlen útitársunkká szegődött, és csak nehezen tudunk tőle megszabadulni.
Dr. Dávid Ferenc
