Vélemény.
„24%-kal nőttek az árak az előző év azonos hónapjához képest. 2023. áprilisban a fogyasztói árak átlagosan 24,0%-kal haladták meg az egy évvel korábbit, azaz a 2022. áprilisit. Az elmúlt egy évben a háztartási energia (41,8 %) és az élelmiszerek (37,9 %) ára emelkedett a leginkább. A fogyasztói árak egy hónap alatt átlagosan 0,7%-kal nőttek.” (Központi Statisztikai Hivatal)
Nagyon óvatos reménykedéssel fogadom a pénzromlás sebességének lassú mérséklődését, úgy érzem, hogy örömtüzek gyújtására semmi ok. Az egymásnak sokszor ellentmondó kormányzati intézkedések – például a városnéző buszos személyszállítást végző szolgáltatók esetében a 27 %-os áfa 5 %-ra csökkentése olyan időszakban, amikor az alapvető élelmiszerek garmadája marad a legmagasabb áfakulcs (27 %) hatálya alatt – nem arról tanúskodnak, hogy szervezett harc folyna a vágtató inflációval szemben.
A januári 25,7%, a februári 25,4%, a márciusi 25,2% után – nem igazán „erőltetett” menetben – jutottunk el a 24%-ra, amely érték még mindig dicstelen Európa-rekord. A középtávú folyamatok követésére hivatott (és átmeneti hatásoktól megszűrt) ún. maginfláció is csak lassan csökken: a januári 25,4%-os, a februári 25,2%-os és a márciusi 25,7%-os értéket követően áprilisban 24,8%-ra mérséklődött, amely a csökkenés ellenére sem tekinthető kedvező perspektívának.
Természetesen ez az eredmény is „kontinensbajnoki” címet érdemel, mindannyiunk nagy szomorúságára. A nyugdíjasinfláció (január 27,4%, február 26,9%, március 26,7%) áprilisra 25,3%-ra „szelídült”, amely azonban továbbra is drámainak minősíthető, különösen a januártól hatályos 15%-os nyugdíjemelés tükrében. Az elmúlt négy hónapnak is a legnagyobb vesztesei a védtelen és kisjövedelmű öregkorúak, mivel a számukra létfontosságú nyugdíj-kiigazítások késlekednek, és még csak ígéret sincs az időpontra és a mértékre vonatkozóan.
Az élelmiszerek árának emelkedése – hosszú idő után – 37,9%-ra mérséklődött. Tavaly szeptemberben ez az érték 35,2% volt, azt követően – egészen mostanáig – minden méréskor meghaladta a 40%-ot. Ez a drágulás kéz a kézben járt a reálkeresetek fokozatos csökkenésével, így aztán az alacsony jövedelmű munkavállalói rétegek szinte minden pénzüket élelmiszerekre fordították. A fizetőképes kereslet megcsappant, ebből is eredeztethető a lassuló ütemű, de még mindig jelentős áremelkedés.
Nem véletlen az sem, hogy 2023. márciusban a kiskereskedelem forgalmának volumene a nyers adat szerint 12,6%, naptárhatástól megtisztítva 13,1%-kal csökkent az előző év azonos időszakihoz képest.
A zsebek kiürültek, tartalék pedig nincs.
Az élelmiszerek ára tehát 37,9%-kal emelkedett, ezen belül leginkább a tejtermékeké (63,5%), a vajé és vajkrémé (62,1%), az édesipari lisztesárué (61,9%), a kenyéré (61,6%), a tojásé (51,0%), a száraztésztáé (47,6%), a péksüteményeké (46,7%), a sajté (45,4%) és a tejé (43,2%).
Ha ehhez hozzáadjuk az energiatényezőt is, akkor már igazán jól érzékelhető, hogy mekkora többletkiadásokkal kell számolnia egy kisjövedelmű családnak: egy év alatt a háztartási energia 41,8%-kal drágult, ezen belül a vezetékes gáz 59,4, a tűzifa 54,4, a palackos gáz 46,9, az elektromos energia 27,3%-kal. Az egyedülálló nyugdíjasok sorsáról most nem írok.
Befejezésül az élelmi termékek drágulásának vonatkozásában kétéves időtartam összehasonlítását végeztem el: 2023 áprilisát viszonyítom 2021 áprilisához. (2021 április: 100%, 2022. április 115,6%, 2023. április 137,9 %). A művelet egyszerű (100 x 1,156 x 1,379=159,41), az 59,41%-os növekmény viszont döbbenetes: két év alatt az élelmiszerek ára csaknem 60%-kal emelkedett!
A bérekkel és a nyugdíjakkal mi a helyzet?
Dr. Dávid Ferenc
