Megvan a véleménye.
Terjedelmes interjút adott Presser Gábor, a Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas magyar előadóművész, zeneszerző, zongorista és énekes, a népszerű Locomotiv GT együttes tagja a 24.hu-nak, amelyben többek között elmondta, hogy „eljátszani két órában ötven év színházi munkáinak egyfajta kivonatát, az feladat, a többi protokoll”.
A népszerű zeneszerzővel a hangszerekkel megtöltött színházi szobájában a többi között arról beszélgettek, hogy miként határozta meg pályáját az ötven éve bemutatott Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, szereti-e elhagyni a komfortzónáját, nyomasztja-e a világ jelenlegi állapota, és nevezhetjük-e őt zongoraidomárnak.
„Ha koncertezésről van szó, legtöbbször jó nagy terhet építek magamnak, és azt utána még föl is kell emelni. Baromira nem szeretem a reproduktív koncerteket. Nem akarom eljátszani egyik dalomat sem úgy, ahogy húsz, harminc, negyven éve játszottam. Arra ott a felvétel. A jó dalok eleven organizmusok, bennük újabb és újabb megfejtenivalókkal”
– mondta a zenész.
Arra a felvetésre, hogy a mai napig kitartó töretlen rajongás és szeretet mellett, az első pillanattól kezdve indulatos viták is övezték a Képzelt riport kultikus előadását, ugyanis voltak, akik egyenesen ifjúság- vagy beatzene-ellenesnek tartották, elmondta:
„Egy darabig szórakoztattak is ezek a viták, viszont amikor a könyvemet írtam, szerettem volna alaposabban utánajárni, és elkezdtem dokumentumok után kutatni. Megdöbbentem, hogy mennyire kevés van.
Ezekből kellene tájékozódni, de sokszor mintha nem vennénk figyelembe, hogy a dokumentumokat, a jelentéseket emberek írták, akiknek megvoltak a maguk pillanatnyi önös motivációi, érzelmei, indulatai, netán előítéletei.
S mindehhez még az aktuális irányelvek. Kissé nyersebben fogalmazva: védték a s*ggüket. Miközben keresték a felfelé vezető ösvényeket.
A karrier az karrier volt a komcsizmusban is.”
A zenész beszélt arról is, hogy miként éli meg, amikor egy alkotásával ellentmodásokba kerül.
„Úgy, hogy azt gondolom, ez a természetes„
– mondta, majd hozzátette:
„Nyilvánvaló, hogy nem tudsz, jobb esetben nem is akarsz olyasmit csinálni, ami mindenkinek tetszik.„
Presser Gábort arról is kérdezték, mi az oka annak, hogy a könnyűzene nemcsak tömegeket mozgatott meg, de forradalminak és identitásformáló erőnek is tűnt, azonban mára ebből nem sok maradt. Felidézték Lovasi András ide kapcsolódó szellemes megjegyzését is, miszerint „a rock and roll a fogyasztói társadalom liftzenéjévé vált”.
„Már nem friss, már nem újdonság, már nem csak a fiataloké. A zenék nagy része mára már eleve dömpingárunak készül, egy művészeti vezető egy marketingeshez képest segédmunkás. Ez egy iparág lett, aminek a média diktál, s ebben kellene megtalálni az igazi értéket, persze mindenkinek a magáét, amit hallgatni szeretne. De sikerülhet”
– fejtette ki a zeneszerző.
Az évfordulókkal kapcsolatban elmondta, nem igazán hatják meg a kerek számok, ugyanakkor hozzátette, belátja, hogy ezek jól mutatnak, de őt nem érdekli a bennük rejlő marketinglehetőség. Kifejtette: most sem készül „könnyek között márvány Képzelt riport-emléktáblát csavarozni a Vígszínház falára„. Hozzátette: komolyan veszi az idetartozását, és büszke rá, hogy elérzékenyül, amikor vígszínházas emlékek, kollégák, barátok jutnak eszébe, „de hogy egy szép, kerek számon pityeregjen, az nem megy„.
„Életem egyik legfontosabb koncertjét megcsinálni a Vígben, az igen, az izgat, az felkavaró, az kihívás. Eljátszani két órában ötven év színházi munkáinak egyfajta kivonatát, az feladat. A többi protokoll”
– mondta a zenész.
Arra a kérdésre, hogy őt is nyomasztja-e a világ jelenlegi állapota, valamint, hogy ez befolyásolja-e a zenéit, úgy felelt:
„Nyomasztó, igen, bár nem akarok aktuál- vagy kommentdalokat írni.
Nincs épelméjű ember, akit nem befolyásol a világunk gyorsan terjedő elmebaja,
öngyilkos tendenciái, közönye, cinizmusa, politikai felelőtlensége. S főleg a szolidaritás hiánya.”
A Presser Gáborral készült teljes interjú >>ITT<< olvasható.
(24.hu nyomán)
