Szerinte most meglátja a kormány, milyen erőt jelent a kamara.
Megírtuk, hogy kegyetlen bosszúval vágott vissza a Belügyminisztérium a Magyar Orvosi Kamarának (MOK). Pintér Sándor új törvényjavaslatában megszüntetné a kötelező kamarai tagságot.
Az ügy előzményét az adta, hogy a szombati kormányinfón Gulyás Gergely azt állította, a MOK fenyegette meg az orvosokat azért, hogy ne írják alá az ügyeleti szerződés.
Ez természetesen a miniszter hatalmas ferdítése volt, mert a MOK alelnök hétfőn levélben magyarázta el, hogy mi történt pontosan. Álmos Péter azt írta, egy vezető miatt kellett bejelentést tenniük, mert az a kamara tájékoztatása nélkül, közel száz orvos előtt a kollégáit súlyos értékítélettel minősítette és fenyegette.
Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő a közösségi oldalán reagált a Belügyminisztérium lépésére. A szakember azt írta, várható volt a bosszú, de szerinte ezzel igazából csak jót tett a minisztérium, mert innentől kezdve a kamarának nem kell finomkodnia a kormány irányába.
Kunetz posztját változtatás nélkül közöljük:
„Nem mondom, hogy nem volt várható, de azért arra számítottam, hogy egy picivel több stratégiai érzékkel bír a doktor belügyminiszter tábornok vezetői készsége. De nem. Éppen most ad egy korszakos lehetőséget a Magyar Orvosi Kamara kezébe a belügyminisztérium!
Ugyanis azzal, hogy megszünteti a kötelező kamarai tagságot
csak látszólag fenyíti be az orvostársadalmat.
Hiszen pontosan a folyamatos agresszív, naponta változó, a betegeket súlyosan veszélyeztető elképzelések ellen protestáló Magyar Orvosi Kamara még soha nem volt ilyen egységes.
Neki lehet menni, de amennyiben az önkéntes tagság csak, akár a jelenlegi 30 százaléka marad (ezt én nem tartom valószínűnek, a többség maradni fog), az akkor is több, mint tizenkétezer orvost jelent. Ez gombócból is sok!
Tessék elképzelni, hogy egy ekkora magas presztízsű érdekérvényesítő szervezetnek, amelynek immár nem kell a kormány irányában finomkodnia, milyen erőt jelenthet majd!
Ezzel most a lehető legtöbbet tették az orvosokért,
még akkor is, ha ez egy kicsinyes politikai bosszú eredménye. Az etikai eljárások pedig, nehezen lesznek értelmezhetőek, ha egy olyan szervezetre bízzák, amelynek nincs semmiféle idevonatkozó Etikai Kódexe, már persze ha ebben a szervezeteben marad egyáltalán orvos és nem lépnek ki tiltakozásul.
Abba meg gondolom bele sem gondolt a törvényalkotó, hogy ez a bosszú, a kötelező kamarai tagság eltörlése egyetlen kamarát érint mindössze.
Én most rettegnék Parragh László helyében,
mert előbb, vagy utóbb, ha másként nem egy uniós felülvizsgálat során bizony a megélhetése, az ő ingyenélősködése is megszűnhet!”
