Kendőzetlenül mondta el a véleményét a pedagógusi béremelésről.
Mint ahogy korábban megírtuk, 10%-os béremelést intéz a kormány a pedagógusok számára, amelyet az uniós források megérkezése után 21%-ra kívánnak emelni. Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára egy szombati műsorben azt állította, 3 éven belül 75%-os emelést terveznek, amely rekordnagyságúnak számít az Unión belül.
Az utóbbi időben történt pedagógustüntetések nyomán jelentős figyelmet kap a tanárok béremelése. A kormány februárban már az emelt összeget ígéri az oktatóknak és további emelést tervez, feltéve, ha az Uniós támogatás megérkezik. Állításuk szerint a baloldal erős „nyomása” is közrejátszik abban, hogy a pedagógusok még nem kapják meg az ígért 21%-ot.
Ujhelyi István EP-képviselő Facebook-bejegyzésben osztotta meg a véleményét a kormány kijelentésére reagálva, hogy a kívánt szám elérése a brüsszeli források megérkezésétől függ.
A bejegyzését változtatás nélkül idézzük alább:
„Hülyére veszi a kormány a tanárokat: már most is van uniós pénz a béremelésükre!
Hangos dicsőítő fanfárok mellett adta hírül a kormány a napokban, hogy érkeznek a tíz százalékkal
– igen, mindössze tíz százalékkal –
emelt pedagógusbérek, a „rendszerváltás óta legnagyobb mértékű bérrendezés” viszont még várat magára az ágazatban, mert nem jönnek a brüsszeli pénzek.
Az ember tényleg nem tudja, hogy hangosan kacagjon ezen a szövegen, vagy a bicskát pattintsa a zsebében. A kormányzati arrogancia és pökhendiség ugyanis ilyen formában még fideszes mércével mérve sem nagyon sűrűn buggyant ki a hatalmasokból az elmúlt évtizedben, pedig kormányzati arroganciából és pökhendiségből aztán jutott bőven minden szinten.
A Fidesz azt állítja, hogy a pedagógusok vérlázítóan alacsony béreit a következő években fokozatosan emelik majd, így végül 2025-re (igen, csak 2025-re) a tanárok átlagkeresete eléri majd a diplomás átlagbér nyolcvan százalékát.
Ehhez is vastag bőr kell azért,
hogy ne a diplomás átlagbér kétszeresére, vagy legalább annak szintjére, hanem csak a nyolcvan százalékára (!) tudja felemelni a negyedik kétharmaddal és vészhelyzeti rendeletekkel kormányzó hatalom a pedagógusok bérét.
Már persze, ezt is csak akkor, ha – legalábbis a hivatalos propaganda szerint – Brüsszel lenne olyan szíves és odaadná nekünk végre a Magyarországnak járó forrásokat. Mindezt egy olyan világban próbálják nekünk beadni, ahol bármiből egyetlen kormányzati tollvonással nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás lehet, ahol a kormányzat bárminemű kontroll nélkül öntheti a közpénz-milliárdokat bármire, amire csak jólesik neki: legyen az mobilszolgáltató, stadion, kisvasút vagy épp alacsony színvonalú papagáj-kommandó.
Van itt pénz doszt, de csak arra, ami a hatalmasoknak fontos. Lenne a pedagógusbérekre is, csak az nem tartozik a „nemzeti” kormány prioritásai közé.
Utóbbi már azon is tökéletesen megmutatkozott, hogy a kormány eredeti nemzeti tervében, amelyet először nyújtott be Brüsszelnek a helyreállítási források lehívása érdekében, még egyetlen szó nem volt pedagógus béremelésről és életpályamodellről.
Azt bizony az érdekképviseleti szervezetek és az ellenzéki EP-képviselők nyomására tették bele a kényszerűen újraírt dokumentumba, vagyis amire most hivatkoznak brüsszeli pénzként, ha rajtuk múlott volna, valójában nem is létezne. (Ennyit arról is, hogy ki is akarta és akarja valójában megakadályozni a tanárok béremelését; ez is csak egy újabb sunyi, fideszes hazugság.)
A dolog azonban ennél is rondább, ugyanis hiába mondja a kormányzat, hogy csak akkor tudnak valódi béremelést végrehajtani, ha a befagyasztott brüsszeli pénzek végre megérkeznek – ez ugyanis szintén nem igaz.
A Fidesz konkrétan hülyére veszi a tanárokat
ezzel a szöveggel és ezzel is csak azt bizonyítja, hogy valójában hogyan viszonyul a magyar pedagógusokhoz.
Röviden elmagyarázom:
Az uniós források oktatásra szánt pénzei (a Horizont és az Erasmus+ büdzsét leszámítva) alapvetően két helyről hívhatóak le: a már sokat hivatkozott és jelenleg még befagyasztott úgynevezett helyreállítási alapból, valamint a hétéves uniós költségvetés úgynevezett emberi erőforrás operatív programjából.
Előbbiből az eszközbeszerzéseket, tananyagfejlesztéseket, segédeszköz-vásárlásokat lehet alapvetően finanszírozni, a pedagógusok életpálya-modelljére, vagyis a béremelésre viszont utóbbiban van a pénz.
Ráadásul tényszerű, hogy a kondicionalitási eljárás keretében a kormányzat bűnei miatt jelenleg befagyasztott operatív programok alapvetően az energetikai, közlekedéspolitikai és településfejlesztési forrásokat érintik, a pedagógusok béremelésére szánt pénzek viszont abban az emberi erőforrás fejlesztési operatív programban vannak, amelyeket nem érint a zárolás.
Konkrétan nem igaz tehát, hogy az igazságügyi rendszer reformjáig, a jogállamisági mérföldkövek teljeskörű teljesítéséig, vagyis az uniós pénzek várható feloldásáig nem fizethetőek ki a béremelések.
Tényszerű, hogy az Unióval kötött megállapodás értelmében ebből az alapból megtörténhetnek a szükséges kifizetések, amelyek számláit valóban majd a jogállamisági vita lezárulta után fizeti ki az Európai Bizottság, de ezek ellentételezése deklaráltan nincs veszélyben, hiszen a befagyasztás ezeket a forrásokat nem érinti.
Vagyis, a kormány minden további nélkül megelőlegezhetné a beígért béremelést annak biztos tudatában, hogy az utófinanszírozása ennek az összegnek biztosított.
Ez egyébként sem lenne példa nélküli, a kormány ugyanis már a befagyasztott helyreállítási alap pénzeinek a jelentős részét is, mintegy húsz százalékát előre elköltötte: nyolcmilliárd forint jutott például belőle Mészáros Lőrinc áramszolgáltató cégének.
A kormány tehát, ha akarná, akkor már most rendezhetné a számlát és kifizethetné a beígért béremelést; vagy még annál is többet. A forrás rendelkezésre áll, bizonyosan nem fog elveszni, egyszerű kormányzati döntés kell hozzá csupán.
Nem Brüsszelen, nem az ellenzéken, nem az időjáráson múlik a dolog, kizárólag a teljhatalommal bíró kormányzaton. Ezt egyébként még ők is elismerték egy legutóbbi Kormányinfón, ahol kérdésre válaszolva bevallották: a pedagógusok béremelésére szánt uniós pénzeket valóban nem érintik a befagyasztások.
Azt mondták, csak azért nem léptek, mert „óvatosak vagyunk”. Jó poén. Nem óvatosak, hanem cinikusak és arrogánsak.
De mit is várhatunk egy olyan magát nemzetinek hazudó kormányzattól, amely szerint az oktatásra költött pénz nem befektetés, hanem „költség”. Abraham Lincoln mondta egykoron: bolondíthatsz néhány embert mindig, és minden embert valameddig, de nem bolondíthatsz mindig mindenkit.
Egyszer a Fidesz hazugságokra épített uralma is véget ér. Előbb vagy utóbb, de így lesz. És sokan fognak szégyenkezve összetöpörödni a mostani hatalmasok közül.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire.
Háromszáz-kilencvenkettedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.”
(Ujhelyi István/Facebook)
