Irgalmatlanul felhúzta magát.
Facebook-bejegyzést írt Gábor György, amelyben Orbán Viktor rendőrgyilkosságot követő állítására reagált. A miniszterelnök péntek reggeli interjújában azt mondta, nem örül, hogy a rendőröknek fegyvert kellett használnia, de annak igen, hogy
„amikor kell, akkor használják„.
Az erről szóló részlet a videó első perceiben hallható:
Gábor György a témával kapcsolatban megfogalmazott bejegyzését változtatás nélkül idézzük alább:
„Pszichoszomatikus tekintetben van abban a verbalitásban valami roppant aggasztó, amikor valaki (jelen esetben a miniszterelnök) valami olyasfélét mond, hogy azért az jó hír, hogy a rendőrök használják a fegyverüket.
Mi abban a jó hír, ha a tűzoltó használja a tűzoltólétrát, a pilóta a botkormányt vagy a sebész a szikét? Ha a rendőr törvényes és szabályos körülmények között használja a fegyverét, rendeltetésszerűen (például nem lövi le, hanem mozgásképtelenné teszi az elkövetőt), pont azért, hogy ezzel elejét vegye újabb súlyos bűncselekménynek, a fegyverhasználat nem jó hír, hanem foglalkozásból fakadó szakmai követelmény.
A jó hír az lett volna, ha sok-sok évvel ezelőtt
gondoskodott volna
a kormány a rendőrök, azaz a veszélyes munkának kitett emberek anyagi és erkölcsi elismeréséről, megbecsüléséről. De ez a jó hír elmaradt.
Amúgy pedig az, hogy a rendőr képes törvényes keretek között használni a fegyverét, a sebész szakmailag helyesen a szikét, a tűzoltó, ha a helyzet úgy kívánja, a létrát, az megától értetődő. Igaz, manapság jó hírnek számítana, ha a kormány a sikerpropaganda, a duma-attak és szódiaré helyett végre belekezdene a felelős kormányzásba, de ezt nem teszi, mert a kormány számára ez nem magától értetődő.
Mi a jó hír abban, hogy a fővárosban olyan bűncselekmény történt, ahol a rendőrnek – minden valószínűség szerint törvényes módon – használnia kellett a fegyverét? És egyáltalán: hogyan hangozhat el a történet kontextusában az, hogy „jó hír”, amikor egy 30 éves fiatalembert gyilkoltak meg, s két másik kollégáját súlyosan megsebesítették?
És mindezt azért is hangsúlyozom, mert ma 9.30-ra be kellett mennem a XI. kerületi Rendőrkapitányságra (ennek az állományába tartozott a meggyilkolt fiatal rendőr), ahol megtudtam, hogy a rendőrségnek sikerült elfognia azt az alakot, aki kb. egy éve zaklat az ismeretlen címről (címekről) érkező kéretlen leveleivel, felidézhetetlen mocskolódásaival, a Stürmer színvonalát is felülmúló gyalázkodásaival, nyilas hangvételű zsidózásaival, de
akadt a levelek között életveszélyes fenyegetés is,
úgy bizony, ám kivétel nélkül minduntalan azt követően érkeztek ezek az episztolák, hogy a Mandiner nevű kloákanyílás közzétette a Facebookra írt szövegeimet.
És – egyfelől – megtapasztalva a rendőrség becsületes hozzáállását, sikeres munkáját, emberségét és empátiáját, másfelől látva a rendőrség folyosóira kitett mécseseket, s az aljas módon meggyilkolt kollégájuk fényképe előtt megrendülten álló kollégákat, akik nap mind nap ilyen vagy ehhez hasonló helyzeteknek vannak kitéve,
nekem ne jöjjön a miniszterelnök emitt a „jó hírrel” és az evangéliummal,
hanem tegye a dolgát és a kötelességét, s végre legyenek a rendőrök tisztességesen megfizetve.
(Gábor György/Facebook)
