Helyretette a tényeket.
Sermer Ádám, a DK Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi igazgatója is kifejtette a véleményét az orosz-ukrán háborúról és a „dollárbaloldalozásról”.
Ahogy írta, felháborodásssal hallja azokat a véleményeket, amelyek arról szólnak, hogy az ukránokat meg kéne adniuk magukat, miközben Putyinék újra támadják Kijevet.
A teljes írást itt tudod elolvasni:
„Egyre több irányból látom felbukkanni azt a véleményt, hogy magukat békepártinak valló személyek az ukrajnai háború kapcsán várják Ukrajnától és személyesen Zelenszkijtől, hogy végre adják meg magukat.
Miközben a mai napon – vélhetően háborús bűnöket elkövetve – már Kijevet is bombázta az orosz hadsereg, itthon zúg az izzadságszagú „dollárbaloldal”-ozás. Szerintem pár dolgot fontos lenne tisztába tenni.
Dollárról csak annyit, hogy most, amikor írom e soraimat, nagyjából 440 forintba kerül belőle 1 (egy). Fel is rémlik bennem, amikor Orbán Viktor egy miniszterelnök kormányzóképességét és lemondási kötelezettségét egy valuta-árfolyamból vezette le. (2008. -300 forintos Euró)
De térjünk is vissza az orosz invázióhoz és a békéhez.
Én abszolút béke-párti vagyok. Nem csak most, mindig. Alapvetően pacifista vagyok és mélyen megvetem a fizikai erőszakot. Evolúciós szempontból visszamaradott egyedeknek tartom azokat az embereket, akik fizikai erőszakkal próbálnak megoldani bármilyen konfliktust.
Éppen ezért örülök, hogy a világ felvilágosult része nem háborús arzenállal reagál az új szovjetunióról deliráló KGB-tiszt elborulására, hanem szankciókkal. Mert a szankciókkal ugyan a világ felvilágosult része is vállal persze áldozatokat (leginkább gazdasági) de végre egyszer nem az a válasz egy diktátor elmebeteg területszerző háborújára, hogy felvesszük vele a kesztyűt. Végre pacifista válasz is létezik!
Az ukránok helyébe képzelve magamat fel sem merül bennem a megszállással szembeni megadás. Ha most Putyin épp magyar területeken írna ki hovatartozási népszavazást, orosz katonákkal a szavazófülkékben én is védeném a hazámat az utolsó véremig a patriotizmusomból fakadóan.
Putyinnal is az az alapvető probléma, ami a magyar kormánnyal úgy en’bloc, hogy előző korban szocializálódtak, előző korok kihívásainak próbálnak megfelelni, miközben a világ előre haladt, az emberiség tovább fejlődött, az idő meghaladta a gondolkodásmódjukat.
Egy elmúlt, letűnt kor győzelmeit próbálják besöpörni. Egy olyan meccset játszanak, amit már évtizedekkel ezelőtt lefújt a spori.
Szívből kívánom a még élő, otthon maradt ukránoknak, hogy
tartsanak ki és őrizzék meg Ukrajnát!
A háború egyik hatása már most úgyis az lett, hogy a történelem során sosem látható egységbe és nemzeti identitásba szervezte az ukránokat…
És szívből remélem, hogy legalább a világ nagyhatalmai nem fognak már kitermelni több Napóleon-komplexusos, elmebeteg diktátort Putyin után!
Éljen a béke! Vesszen az agresszió, vesszen a háború!
Hajrá Ukrajna, hajrá ukránok!
(Hogy amúgy nemzetileg milyen nem idetartozó konfliktusunk volt Ukrajnával korábban, az mindaddig nem lehet szempont semmire, amíg ártatlan ukránokat mészárolnak a Z-brigádok.)
És ha korábban beszéltünk dollárról, akkor végezetül beszéljünk baloldalról is. Szóval jelenleg hazánkban egyáltalán nem számít, hogy ki baloldali, és ki jobboldali.
Az a kérdés kizárólag, hogy egy szavazó, egy politikus, egy párt, egy kormány, vagy árnyékkormány hazánk jövőjét a világ felvilágosult részén – az EU-ban, és úgy általában Európában képzeli el, vagy szeretne tovább közeledni háborús bűnösökhöz, nukleáris armageddonnal fenyegetőzőkhöz, elavult politikai rendszerekhez, diktátorokhoz.
12 éve menetelünk előre egy mérhetetlenül idejétmúlt, káros és erkölcstelen irányba, a kérdés, hogy veszünk-e egy 180 fokos fordulatot, és hátat fordítunk-e a sötét oldalnak.
Az a kérdés, hogy meg tudjuk-e haladni a letűnt korok dilemmáit, hogy le tudjuk-e zárni végleg a rendszerváltást, hogy nyilvánosságra hozzuk-e az ügynökaktákat, hogy végre tényleg hazaküldjük-e a ruszkikat, hogy végre egyszer tényleg térdre kényszerítjük-e a csuhásokat, hogy eljutunk-e az evolúció pacifista szintjére.
Szívből remélem, hamarosan nem csak az fog számítani, hogy előre menjünk, de az is, hogy milyen irányba!
Mert az irány – az egyelőre minősíthetetlenül rossz.”
