Nem sül le a bőr a képéről.
„Ha a tananyag valóban sok és elsajátítására a Kormány bevallása szerint is több időt kell hagyni, akkor miért nem inkább a tananyag mennyiségét csökkenti a Kormány, megkönnyítve ezzel a túlhajszolt diákok és pedagógusok munkáját is? „
– ezzel a hosszú és bonyolult címmel adott be írásbeli kérdést Pintér Sándor – közoktatásért is felelős – belügyminiszternek Kanász-Nagy Máté LMP-s képviselő.
Pintér helyett Rétvári Bence válaszolt, mint írta a képviselőnek: „felvetésével ismét nyitott kapukat dönget”.
Az államtitkár leszögezi, hogy az új Nemzeti Alaptanterv
„hazafias, gyerekközpontú és 21. századi”,
aminek a kidolgozását szerinte sokrétű szakmai és társadalmi egyeztetés előzte meg. Azt is hangsúlyozza, hogy abban jelentősen csökkent az elsajátítandó tananyag. Ezt egy táblázattal is szemlélteti, amiből a történekem tantárgy lexikai csökkenését lehet kiolvasni százalékosan, s ez 16–18 százalékos csökkenést mutat.
Hogy ez a táblázat mi alapján készült, azt nem részletezi Rétvári. A történelemtanárok kissé máshogy látják mindezt, a több évtizedes múltra visszatekintő Történelemtanárok Egylete szakmai állásfoglalásában például azt sérelmezi, hogy az új, 2024-től érvényes érettségi szabályozásról (amely a NAT-ra épül) nem kérték ki valamennyi szakmai szervezet véleményét, nem volt érdemi egyeztetés.
Másrészt, mint írják,
„súlyosan aggályosnak tartjuk, több évtizedes visszalépést jelent, hogy az érettségi vizsga tematikája a korábbi szabályozáshoz képest – az emelt szintű érettségin számos új, a kerettantervben nem található konkrét ismeret előírásával –
jelentősen nagyobb hangsúlyt helyez a lexikális tudásra
(például az 5. témakörhöz plusz 142 lexikai elem került). Ezzel szükségképpen háttérbe szorítja az időt, energiát igénylő, gondolkodtató és forrásokat elemeztető tanítást”.
Érdemes a Magyartanárok Egyesülete állásfoglalását is idézni a NAT-ról, amely Rétvári minden egyes kitételét cáfolja.
„Nem nemzeti, mert ekkora mennyiségű tananyag az adott korosztály legalább kétharmada számára nem elsajátítható, őket a nemzetből mintegy kirekeszti. Nem alaptanterv, mert a tanítást teljes részletességgel s nem csupán alapjaiban szabályozza. Komoly óraszámcsökkentés mellett jelentős tananyagbővítést hajt végre.
Annyira nem ad módot a képességfejlesztésre, a diákok egyéni fejlődésére, a módszerek és gondolatok sokféleségére, hogy egyáltalán nem szolgálja a diákok érdekeit, nem teszi őket jó szövegértőkké, árnyalt és pontos szövegek alkotóivá, művelt, a humán kultúra iránt elkötelezett felnőttekké. Nem szolgálja sem személyiségfejlődésüket, sem tanulás- vagy munkakultúrájukat, sem boldogulásukat a munka világában. Ezért mélyen
gyerekellenes.”
– írták
