Hosszan értekezett róla.
A Tranzit fesztivál szombati napján Csák János, a Kulturális és Innovációs Minisztérium vezetője és Hiller István, az MSZP országgyűlési képviselője, volt kulturális és oktatási miniszter vitázott egymással.
Kormánypárti politikusoktól szokatlan módon Csák nem egyszer dicsérte szocialista vitapartnerét. Hol művelt és jómodorú embernek nevezte Hillert, máskor pedig elárulta, hogy pesterzsébeti barátai ugyan nem az MSZP jelöltjére szavaztak áprilisban, de szeretik őt, értelmes és tisztességes embernek tartják. Ennek ellenére sok mindenben nem értettek egyet.
Rögtön az elején abban a kérdésben másként gondolkodtak, hogy létezik-e jobboldali és baloldali kultúra, vagy csak egységes kultúráról beszélhetünk.
Csák János szerint vannak, akik abszolút értékekben (pl. Isten), és a természetes rendben hisznek, míg a szemben álló oldalt relativistának nevezte. Ők nem hisznek a rendben, és a relatív világnézet nyomában szerinte „káosz és anarchia jár”. Hiller ezzel szemben arról beszélt, hogy szerinte csak színvonalas kultúra van és színvonaltalan, az ország pedig akkor megy előre, ha képes megőrizni az előző generációtól kapott örökséget, de nyitott az újdonságokra is.
A két oldal közti közös nevező kialakításhoz valamiféle értékközösséget kell kialakítani Csák szerint. Mint fogalmazott, a Fidesz az „Isten, család, haza” hármasban hisz, míg az ellenzék szerinte tagadja Istent, a haza fogalmát, és azokat a kötődéseket, amelyek a kormánypártnak kedvesek. Márpedig így nehéz lesz az előttünk álló válságos időkben megfogni egymás kezét.
Hiller szerint az a feladat, hogy megtalálják az „Isten, haza, család” és a „szabadság, testvériség, egyenlőség” eszményének közös halmazát.
Nem az a cél – mondta -, hogy mindenben egyetértsünk, de ő azt szeretné, hogy érték az értékkel csapjon össze. Olyan kultúrpolitikát szeretne az MSZP képviselője, ami nem hatalomtechnikai eszközökkel él, hanem azt próbálja megtalálni, hogy van-e közös halmaza a fenti két eszménynek.
„Össze lehet egyeztetni a két eszmét. Egész életemben az összeegyeztetésekkel foglalkoztam”
– reagált a kulturális miniszter. Azzal ugyanakkor nem értett egyet, hogy az elmúlt tíz év a konfliktusos és hatalmi kultúrpolitikáról szólt volna. Nem véletlen Csák szerint, hogy az Egyesült Államokban és Kínában is felfigyeltek arra a magyar szellemi teljesítményre, amit a konzervatív tábor, élén a miniszterelnökkel – akit
intellektuálisan zseniálisnak
nevezett – ért el. Ezért is hívták szerinte Orbánt Dallasba a CPAC konferenciájára.
Hiller szerint a hatalmi politika az itthoni kultúrtámogatásoknál jelenik meg.
„Hogy van az, hogy a Széchenyi Irodalmi Akadémia 28 millió forint központi támogatást kap a költségvetésből, a Magyar Művészeti Akadémia pedig az ingatlanokon túl 3 milliárdnál is többet?”
– tette fel a kérdést az MSZP politikusa vitapartnerének.
Nettó jelenértékben Csák szerint messze meghaladja az, amit a szocialista kormányok a balos társaságoknak adtak, mint amit 2010 óta a Fidesz megpróbál visszaépíteni. Azoknak az intézményeknek és művészeknek adnak szerinte lehetőséget, akiket korábban mucsai parvenünek tekintettek, mert a nemzeti oldalon vannak.
Az MSZP képviselője a negyedik kétharmad után azt javasolta, próbálják meghaladni, azt, hogy mi volt 1990-ben és 2002-ben. „Ha hitvitákat folyatunk, abban semmi innováció nincs” – fogalmazott Hiller.
Csák ugyanakkor arról beszélt, ő nem ért egyet azzal a szemlélettel, hogy a politikának és a kormányzásnak semlegesnek kell lennie.
„A politika sosem lesz semleges, értéket közvetít. A mi értékünk az Isten, haza, család. Egy ilyen értékközösséget képviselő kormányzat miért támogasson istentagadó, családromboló és nemzetromboló ideákat? Megtagadnánk magunkat.”
Aki nem vagy nem kizárólag az Isten, haza, család eszményben hisz, az még nem biztos, hogy egyáltalán nem hisz benne Hiller szerint. A szocialista politikus azt is mondta, a fekete-fehér, népies-urbánus kategóriák sosem vezettek jóra az országban.
Szóba kerültek az kulturális nagyberuházások is. Hiller mértékletességre intette a kormányt az elkövetkező évekre, és azt kérte a kulturális minisztertől, hogy figyeljenek oda a vidék Magyarországának közművelődésére, a kisvárosok galériáira, könyvtáraira. A szocialista politikus szerint most a megőrzés időszaka kell, hogy legyen, és el kell halasztani a kulturális nagyberuházásokat, mert azok megépülésének a kisebb intézmények látnák a kárát.
„Egyetértek, nyitott kapukat döngetsz” – válaszolta Csák, és arról beszélt, hogy 2010 óta 700 milliárd forintot költött az állam kulturális beruházásokra, és ennek jó része vidékre ment. A konzervatív ember szereti az élet apró részeit, szereti a falut – fogalmazott, de azt is elárulta a közönségnek, hogy ő például szereti a dűlőutak porát. „Ami nekünk vérünkben van, megjelenik a politikában” – folytatta, ezért is olyan sikeres szerinte a Fidesz vidéken.
„Amíg én vagyok a miniszter, addig
felesleges presztízsberuházások
nem lesznek”
– jelentette ki Hiller aggályára, és azt is mondta, Orbántól garanciát kapott arra, hogy nem fognak a kultúrán és a közművelődésen spórolni.
Hiller a vita során élesen bírálta az egyetemek alapítványi kiszervezését. Szerinte szakmailag megalapozatlan volt a döntés, és kizárólag politikai indíttatásúnak tartja. Arról beszélt, hogy több egyetem kuratóriumában politikai kinevezettek ülnek, akik abszolút nem garantálják a minőséget.
Miközben az állam kiszervezte az egyetemeket, továbbra is a központi költségvetésből finanszírozzák a működésüket. Az MSZP politikusa hosszasan sorolta, hogy rangos külföldi egyetemek állami vagy tartományi fenntartásban vannak, és fel sem merült, hogy kiszervezzék őket.
A rendszerváltás óta nem sikerült elérni Csák szerint, hogy a magyar egyetemek ott legyenek a legjobbak között. „Még 30 évet kellett volna várnunk?” – tette fel a kérdést. Az kell szerinte, hogy a rektoroknak és szenátusi elnököknek
„ne füstös, sötét, hátsó kulturális vagy oktatási minisztériumi szobákban”
kelljen a főosztályvezetőnél „gazsulálnia”, hanem legyenek nevén nevezhető felelősök.
Elismerte, hogy lesznek olyan egyetemek, amelyek „könnyűnek találtatnak”, de meglesznek a felelősök. Szerinte az egyetemek működését finanszírozó államnak az a feladata, hogy feladja munkaerőpiaci megrendelést a felsőoktatási intézményeknek, hogy „mi az, ami ahhoz szükséges, hogy a magyar gazdasági és intellektuális világunk fennmaradjon”. Azt is mondta, rá kell bírni az egyetemeket az outputra, és szerinte 3-4 év múlva meg fogjuk látni, hogy hol kell változtatni.
A teljes beszélgetést itt nézheted meg:
(via Telex.hu)
