Bűn kategória.
„A tegnap este futballgyőzelme jobban fájt a kommunistáknak, mint április 3”.
– ezt sikerült világgá kürtölnie Kubatov Gábornak, a Fidesz pártigazgatójának, a Ferencvárosi Torna Club elnökének a Facebookon szerda dél tájban, egyet aludva a magyar labdarúgó-válogatott Angliában aratott 4-0-as győzelme után.
Az a napnál világosabb, hogy a kormánypárti politikus megjegyzésének célja még inkább élezni az elképzelést, miszerint: aki nincs velünk, az ellenünk van. Kubatov e bejegyzésével igyekszik
kisajátítani
a magyar labdarúgók sikerét, megbélyegezni a másik politikai nézeteket vallókat, de talán ennél is nagyobb bűn, hogy ezzel konkrétan tovább ássa az ideológiailag eleve szétfeszített országban a már így is feneketlen mély árkokat.
A Népszava a kormánypárti megnyilvánulások okán több pszichológust, szociálpszichológust és politológust faggatott arról, mi a véleményük ezekről a mondatokról, és egyöntetűen elítélendően szóltak a Kubatov-féle gondolatokról.
„Az efféle megnyilatkozásokat konkrétan undorítónak találom. Nagyon nem szerencsések”
– mondta egyikük, kiemelve, hogy keresztény érzelmű emberként viszonyul a témához, mégis ez a véleménye. Névvel nem óhajtott nyilatkozni, inkognitóban maradva viszont hozzátette: még Orbán Viktor miniszterelnök is azt hangsúlyozta, ilyenkor kell szerénynek maradni, ám Kubatov Gábor szavaira mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy a szerénységről tanúskodna.
Volt olyan szakember, aki szerint egy eleve árkokkal szabdalt országban az ilyen beszéd kimeríti
a bűn kategóriáját,
politikai haszonszerzés lehet csak a célja, miközben miért ne lehetne elképzelni azt, hogy olyasvalaki, aki nem szimpatizál a Fidesz politikájával, sőt, ellene szavazott április 3-án, örülne egy ilyen szenzációs labdarúgó eredménynek?!
Megint másvalaki arra hívta fel a figyelmet: noha rengeteg ellenzéki kritizálta a stadionépítési programokat, a futballba öntött milliárdokat, ez nem jelenti azt, hogy egy, az Aranycsapatét idéző világraszóló sikernek ők ne örülhetnének. És azért, mert kritizálták, még nem kellene most ujjal mutogatni rájuk.
„Egy normális országban, egy efféle siker esetén mindenki, politikai oldaltól függetlenül egységesen örülne egy ilyen nagy győzelemnek. De ha még nem is örülne minden egyes ember, akkor se lenne kvázi kisajátítva a diadal. Most annak lenne itt az ideje, hogy politikától függetlenül közösen örüljünk annak, hogy egy tehetséges olasz edző fiatal és rutinos játékosok elegyéből egy igazán jó válogatottat tett össze, amely ilyen hangzatos sikerek elérésére képes. Erre az országra igazán ráférnek az efféle kollektivitást erősítő élmények, nincs helye ilyenkor az ellentétek szításának”
– szögezte le egy másik szakértő.
