„Vivát a hazai élelmiszerláncoknak”.
Az év első két hónapjában a kormány a választási kampányra figyelve, mintegy 2000 milliárd forintot osztott szét, és ezzel
az államháztartás hiánya 1400 milliárd forintra növekedett.
Nagy lyuk ez a költségvetésben, valamit tenni kell, de aggodalomra nincs ok, a kormánynak mint mindig, most is vannak tervei a hiány kezelésére. Orbán Viktor szerdai nemzetközi sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a lakosság nem fogja érezni a megszorításokat, de a multik igen, majd egy kérdésre válaszolva közölte: továbbra sem tettek le arról, hogy a hazai élelmiszer-kereskedelemből
kiszorítsák a külföldi multikat,
ami azt jelenti, hogy a hazai tulajdonosi arányt 50 százalék fölé emelnék.
Az Orbán-kormány regnálása óta – immár 12 éve és most újabb négy esztendővel meghosszabbítva – gyakran halljuk, hogy a kormány nem a megszorítások pártján áll. A legnagyobb átverés a hat (plusz hetediknek a csirkefarhát) alapvető élelmiszer árának rögzítése. Az olaj, a liszt, és társaik most valóban nem kerül(het)nek többe, mint amennyit tavaly októberben kellett értük fizetni, ám az üzletekben gyakorlatilag
minden más megdrágult.
A boltláncok – a saját szempontjukból érthető módon – „szétterítették” a veszteséget, és amit kénytelenek voltak lenyelni a 1,5 százalékos tej áránál, azt ott nyerik vissza, ahol csak lehet – gyakorlatilag mindenütt.
Orbán most a nemzetközi sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy kiszorítják a multikat a magyar piacról, vagyis
a hazai tulajdoni arányt 50 százalék fölé emelnék.
Ugyanakkor pontos terv még nincs, vagy legalábbis nem közölték részleteiben, de ne legyenek illúzióink: ha a Fidesz valamit eltervez, akkor arra biztosan fog találni megoldást.
Reszkethet a
- Spar,
- a Lidl,
- az Aldi,
- a Penny,
- az Auchan
- és a Tesco,
mert ha Orbán komolyan gondolja, amiről beszélt, akkor rossz idők jöhetnek a magyar vásárlók kedvenc boltjaira. A gondolat egyébként nem új. Lázár János – aki a miniszterelnök mostani bejelentése szerint akár a kormányba is visszatérhet – már tavaly novemberben megszellőztette ezt az opciót. Akkor a Mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. által ellátott állami feladatok koordinálásáért felelős kormánybiztosként üzent hadat a Magyarországon működő multiknak.
„Magyar termelő, magyar felvásárló, magyar feldolgozó, magyar nagy- és kiskereskedő egy vertikumban – ez a célkitűzés. Abcúg a kiskereskedelmi láncoknak, diszkontoknak
és vivát a hazai élelmiszerláncoknak.
Überelni kell a külföldi kiskereskedelmi láncokat, diszkontokat, abcúg multik, vivát magyarok!”
– mondta akkor Lázár János, a Portfolio-nak adott interjújában. Még hozzátette: „emberi ésszel nem fogható fel, hogy mi a jó az élelmiszerimportban Magyarországnak”.
Lázár 2020 decemberben az „Agrárszektor Konferencia 2020” elnevezésű rendezvényen például úgy fogalmazott, hogy „a kormány jövőbeli tervei között szerepel a külföldi kiskereskedelmi láncok kiszorítása, amihez nyíltan protekcionista politikát fognak folytatni”.
A kérdés természetesen több szempontból is aggályos: A hazai termelők támogatása mellett, felmerülnek olyan problémák, mint, hogy
- fogyasztói árérzékenység (a magyarok is az olcsóbb terméket választják)
- szabad vásárlói döntés (nagyobb választék)
- továbbá, ezek a multik is magyar embereknek adnak munkát.
Mindez nem meglepő, viszont nem is mulatságos. Tipikusan magyar, pontosabban: magyaros mentalitás. Nem versenyezni másokkal, nem megpróbálni jobbnak lenni a versenytársaknál, hanem erővel elvenni tőlük, ami az övék. Jelen esetben a piacot, hogy ott a mi régi, „bevált” módszereinkkel, zavartalanul dagonyázhassunk. A magyar vásárló szívesen vásárolna a magyar üzletláncok boltjaiban – sok helyütt vásárol is, mert ahol lakik, nincs más lehetőség –, de annak is örülne, ha ezekben a boltokban nem volna szinte minden drágább, mint a nemzet kormánya által most ismét kiszorítani kívánt multiknál. Mely utóbbiaknál egyébként többségében szintén magyar termékeket lehet kapni, lévén nekik is az a jól felfogott érdekük, hogy ne száz, meg ezer kilométerekről szállítsák ide az árut. Arról már nem is beszélve, hogy rendeletek is szabályozzák, milyen százalékban kell magyar árukat kínálni a vásárlóknak.
Ez az elgondolás természetesen illeszkedik a magyar szabályozási formulákhoz és mentalitáshoz, de könnyen a várttól ellentétes hatást válthat ki a piac ilyen jellegű kisajátítása. A szabad versenyre vélhetően nincsen jó hatással az erővel való beavatkozás és a kisajátítás.
A magyar vásárló szívesen vásárolna a magyar üzletláncok boltjaiban – sok helyütt vásárol is, mert ahol lakik, nincs más lehetőség –, de annak is örülne, ha ezekben a boltokban nem volna szinte minden drágább, mint a nemzet kormánya által most ismét kiszorítani kívánt multiknál, ahol szintén lehet magyar termékeket kapni.
Versenyezni kellene, nem kiszorítással fenyegetőzni és abcúgozni. Átvenni a jót, elhagyni azt, ami idejétmúlt, és ezért nincs rá igény. Egyszer ezt is meg kellene próbálni, hátha kiderül, hogy hosszabb távon csakis ennek van értelme.
(Hírklikk nyomán)
