Sokak érezhetnek most így.
„A tegnapi nap folyaman folyamatosan követtem a választással kapcsolatos információkat, és amikor kiderült, hogy újra Orbán Viktor lesz Magyarország miniszterelnöke, elsírtam magam.”
– írta levélben Dobrev Klárának egy ellenzéki szavazó, egészségügyi dolgozó, aki 2 éve külföldön él.
Írása szerint nem maga miatt, hanem a szülei miatt sírt, akik nagy szegénységben élnek Magyarországon; ő maga is ezért költözött el:
„Soha nem felejtem el: minden egyes nap, egy hónapon keresztül 1-2 szelet vajas kenyeret tudtam magammal vinni “ebédre”, azt is csak azért, mert anyukám pékségben dolgozott és kaptunk egy kg kenyeret ingyen. Se párizsi, se sajt, zöldséget is csak akkor láttunk, ha az éppen akciós volt.”
– írja. Édesanyja kétféle daganatos betegséggel és reumával küzd, régebben heti 6 nap 12 órát dolgozott egy pékségben, havi 70 ezer forintért. Édesapjának gerinc- és köldöksérve, térdprotézise van, de a munkáltatója nem akart neki kisebb fizikai megterheléssel járó munkát adni.
„Édesanyám és édesapám együtt kapnak 90 ezer forintot havonta. Ebből kell kifizetniük a rezsit, enniük, tisztálkodniuk stb. Édesapámnak volt magán nyugdíja, amig azt el nem vették. Jelenleg a külföldön dolgozó öcsém és én küldünk haza havonta 100-150 ezer forintot (néha többet), hogy legalább a létminimumhoz elegendő dolgokat meg tudják vásárolni és a rezsit fizetni tudják. Havonta 20 ezer forintba kerül a gyógyszerük, vagyis kerülne, ha mindent megvennének, de ugye arra sincs elég.”
Szülei nem akarnak tőle pénzt kérni, és megalázónak érzik a helyzetüket. Az író és családja is egész vasárnap estig reménykedett benne, hogy végre jobbra fordul a sorsuk.
„Elsírtam magam, zokogtam a választási eredmény láttán. Nem azért, mert innentől kezdve még több támogatásra lesz szükségük, hanem a bizonytalanság miatt. Az összeomló egészségügyi rendszer miatt nem kapják meg a megfelelő ellátást. A nem létező szociális háló nem védi meg őket a súlyos elszegényesedéstől.”
A végére csak egy kérdése maradt:
„Ezek után, hogyan tovább?„
Dobrev Klára megpróbált választ adni neki, és minden csalódott magyarnak:
„Nagyon megérintett a levele, azért is, mert most magam is keresem a kapaszkodókat a hogyan továbbra.
Az Ön levele fontos bizonyíték arra, hogy igenis, igazunk van. Igazunk van, csak eközben a Magyarországon élő emberek nagy részét rabul ejtik a sikerekről szóló harsonák, a mindenhonnan ránk zúduló hazugságok.
Miközben Magyarországon elviselhetetlenül sokan élnek úgy, mint az Ön szülei. A hazugság nem válik igazsággá csak azért, mert sokakat sikerül megtéveszteni, az igazság végül mindig felülkerekedik.
És akkor az egész ország megérti, hogy valami egészen másra van szüksége, mint amit a Fidesz művel vele.
Nem biztos, hogy ez volt a szándéka, de levele nekem erőt adott ahhoz, hogy tovább küzdjünk. Nem érhet olyan politikai kudarc – mint a vasárnap éjszakai – amely ennek az erőnek és hitnek az elvesztését jelenthetné.
Nagyon köszönöm, hogy megírta a levelet. Nem tudok most sokat ígérni, de azt igen, hogy nem adom fel. Mindent, ami csak rajtam múlik el fogok követni annak érdekében, hogy ez egy élhetőbb ország legyen, hogy az igazság végre győzni tudjon.”
A teljes posztot itt olvashatod el:
