A jódtablettáról is kiderült az igazság.
Amióta Oroszország elindította az Ukrajna elleni invázióját, nemcsak a háború miatt aggódhatunk, hanem azért is, hogy mi fog történni a szomszédunkban található atomerőművekkel. Az orosz csapatok először a csernobili, majd a zaporizzsjai atomerőművet is elfoglalták, utóbbira bombát is dobtak.
Aszódi Attila nukleáris szakértő blogján megírta, mi a teendő, ha a körülmények nagyon balszerencsés alakulása folytán jelentős mennyiségű radioaktív anyag kibocsátásával járó esemény következne be.
A szakember bejegyzése elején rögtön kiemelte:
„olyan típusú, azonnali kibocsátást okozó baleset, mint amit az 1986-os csernobili baleset kapcsán láttunk, nem tud bekövetkezni az Ukrajnában most működő vízhűtésű vízmoderálású reaktorokban.”
Ennek oka, hogy az Ukrajnában ma működő VVER reaktorokban nincsen meg az a kedvezőtlen reaktorfizikai tulajdonság, mint ami Csernobil esetében jelen volt, valamint nincs bennük grafit, ami hosszú ideig képes lenne égni. Ezeknek a reaktoroknak a moderátora a víz.
A másik fontos alapelv, hogy a környezetbe kikerülő radioaktivitás a környezetben történő terjedése során hígul, a koncentrációja csökken. Vagyis
minél több idő telt el,
amíg hozzánk el ér a sugárzás, annál kevésbé veszélyes. A földrajzi távolságon kívül a meteorológiai viszonyok is meghatározók, a légáramlatok és a csapadékmennyiség: számít, hogy a szennyezett légtömeg elhaladása során hullik-e ott csapadék, ami a levegőből kimosná ezt a szennyeződést.
Ezek következtében az atomerőművek baleseteiből származó kibocsátások tipikusan az erőmű 10-30 km-es körzetében okozhatnak akkora lakossági dózisokat, hogy lakosságvédelmi intézkedéseket legyen szükséges elrendelni.
Aszódi Attila szerint Magyarország mind adminisztratív, mind végrehajtói oldalról komolyan felkészült egy esetleges nukleáris vagy radiológiai baleset lakosságot érintő hatásainak kezelésére.
A lakosság védelmét az Országos Nukleárisbalesetelhárítási Rendszer (ONER) biztosítja, aminek működőképességét rendszeres gyakorlatokkal tesztelik.
„Amennyiben egy nukleáris vagy radiológiai balesetből olyan mennyiségű radioaktív anyag kerülne a környezetbe, ami a lakosság egészségét veszélyeztetheti, az ONER-ben részt vevő szervek lakosságvédelmi intézkedéseket rendelhetnek el”
– írja bejegyzésében Aszódi.
A szakember szerint jódtablettát akkor kell alkalmazni, ha
működő reaktorban történt a baleset
és akkor is csak ott alkalmazandó, ahol az alkalmazásával járó előnyök meghaladják az azokkal járó kockázatokat.
A jódtabletta célja, hogy még a radioaktív jóddal való találkozás, a radioaktív jód felvétele előtt feltöltse a pajzsmirigy jódraktárait stabil, nem sugárzó jóddal, így a baleset során a környezetbe kerülő radioaktív jód már nem tud beépülni a pajzsmirigybe.
Fontos azonban, hogy a tabletta csak néhány órával a radioaktív jód felvétele előtt vagy közvetlenül utána alkalmazva hatásos, és keveseknél allergiás reakciót is kiválthat, vagy pajzsmirigy-gondokat okozhat.
Aszódi úgy látja, sugárzásmérőre a laikusoknak kevésbé lehet szükségük, mert nemcsak mérni kell tudni vele, hanem érteni is, hogy mit jelent a mért adat. Aki a sugárzás terjedéséről szeretne információt kapni, annak érdemes ellátogatnia például a Katasztrófavédelem, vagy az Országos Meteorológiai Szolgálat weboldalára.
