Világossá tette, hogy a 16-18 évvel ezelőtti Putyin nem hasonlítható össze a mostanival.
Amikor a magyar ellenzék jogosan bírálja az ellenfeleit polóniummal, novicsokkal megmérgező orosz diktátort, akkor a fideszes propaganda (mivel a gyilkossági kísérleteket még nekik is kínos lenne mentegetni) jobb ötlet híján azzal szokott visszavágni, hogy bezzeg 16-18 évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc milyen jóban volt Vlagyimir Putyinnal — implicite azt hazudva, hogy az akkori Putyin (cselekedeteiben, bűneiben) azonos lenne a mostanival.
Ezt a témát rakta rendbe Gyurcsány Ferenc péntek este, a DK elnökének posztját változtatás nélkül idézzük:
Igazuk van.
Járt nálam. Erős volt. Meggyőző. Bejött és ott volt. 2006 tavasza volt. Ígéret volt. Egy demokratikus Oroszország ígérete.
Aztán minden más lett.
Grúzia. Krím.
Elcsalt választások, börtönbe küldött ellenzékiek, meggyilkolt szabadság.
Ő a mostani elnök.
Igen. Ölébe emelte Totó nevű kutyánkat saját házunk erkélyén. Szerettem a helyzetet. Ma is szeretem. Mert az egy másik ember volt. Egy másik ország.
Nekünk politikusoknak saját szakmánkban nem személyes barátaink vannak. Nekünk politikai barátaink, szövetségeseink vannak meg ellenfeleink.
Oroszország elnöke politikai barátom, barátunk lett. Mert azt hittük, hogy lassan demokratikussá, szabaddá tesz egy fantasztikus nemzetet, amely régen megérdemelné, hogy megízlelje a szabadság édes ízét.
De miután elindult az úton, visszafordult.
Vannak szerelmek és vannak válások.
Az orosz elnököt sokra tartottam. Nagyon sokra.
Ma jobban szeretném, ha engedné országát élni. Zsarnok lett. A zsarnoknak meg buknia kell.
Persze igaz.
Itt volt.
Simogatta Totó kutyánkat.
Fontosabb, hogy visszahozta az elrabolt sárospataki könyveket. Köszönöm.
De ez nem jelent bocsánatot arra, amit tett és ami lett.
.
