Volt itt minden, csak ’56-ról nem lett megemlékezve.
Szombaton délután 15:45-kor kezdődött az ünnepség az Andrássy út és a Bajcsy-Zsilinszky út kereszteződésénél felállított színpadon.
Molnár Levente operaénekes produkciójával kezdődött a műsor.
A rendezvény műsorvezetője Földi-Kovács Andrea volt, aki a békemenetet külön köszöntötte, illetve megjegyezte: olasz és lengyel barátaink is itt vannak. Ezután Tóth János Gergely olvasta fel a Piros a vér a pesti utcán című verset Tamási Lajostól.
Ezután a műsorvezető ejtett néhány szót 2006-ról, majd jött a szegény ember magyar himnusza, az Ismerős arcok Nélküled című dala.
Ezt követően Orbán Viktor lépett a színpadra, aki azzal indított:
Tisztelettel köszöntöm a szabadság népét a nemzet fővárosában. Régen láttuk egymást.
A65 évvel ezelőtti napokra és a 15 évvel ezelőtti délutánra való emlékezésre szólított fel. Ezután azonnal a 2006-os eseményekről kezdett beszélni, amikor is szerinte
„az ifjú kommunisták október 23-ból november 4-ét csináltak”.
Az egyik oldalon a könnygáz, vipera, vízágyúk és gumilövedék volt, a másik oldalon pedig a becsapott és megalázott nemzet. Az egyik oldalon a trükkökkel kicsalt, foggal-körömmel védett hatalom, a másikon a szabadság betűi mögött sorakozó elkeseredett emberek voltak szerinte.
Azt mondta, egy nemzet életében mindig vannak pillanatok, amikor azt mondjuk: elég volt. Ilyenkor a döntés egy egész nemzetről mondja el, mit is ér.
Hallgat vagy protestál, beletörődik vagy fellázad, elkullog vagy harcol — mondta, hozzátéve, hogy nem lehet elbújni, mert egy magasabb igazság láthatóvá teszi magát és szembesít, és vagy ide, vagy oda kell állni.
Ilyenkor szerinte kiderül, ki a jó és ki a rossz.
„Mi magyarok jól döntöttünk”
— mondta, mert a magyar hazafiak a szabadságot választották a kommunisták ellenében. Szerinte csodálatos nap volt, amikor a magyarok megmutatták a világnak és az ellenségeiknek, hogy kik is ők valójában.
Akkor szerinte nem azt kérdeztük magunktól, hogy velük van-e az Isten, hanem hogy mi az Istennel vagyunk-e.
Ez a pillanat szerinte örökké élni fog a nemzetek emlékezetében. A magyarok ekkor magukra találtak, és a magyar név megint szép lett — idézte Petőfit.
Az átmenetből nem igazán lehetett eldönteni, hogy mikor kezdett ténylegesen ’56-ról beszélni, de elmondta: ha a hősöket nézzük, akkor azt a nemzetet látjuk, amelyhez mindannyian tartozunk.
Majd újra visszatért 2006-ra, amikor is szerinte a kommunisták új nemzedéke volt hatalmon. Kórházi napidíj, vizitdíj, egekbe emelt rezsiárak, elvették a 13. havi nyugdíjat, devizahitelek csapdájába csalták családok százezreit, és mindent eladtak a külföldieknek szerinte.
„Miután kifosztották, csődbe vitték az országot, nyakunkra csatolták az IMF pórázát, majd amikor felemeltük a szavunkat, könnygázzal, gumilövedékkel és lovasrohammal válaszoltak, szemeket lövettek ki, védtelen nőket és idő embereket ütöttek gumibottal”.
15 éve erőszak, vér és könny lepte el a pesti utcákat — mondta.
„Soha nem fogjuk elfelejteni nekik”
— fogalmazott.
Nem akkor kell megsértődni, amikor okod van rá, hanem amikor megéri
— mondta, hozzátéve, hogy mi is kivártuk a pillanatot, négy évet vártunk, hogy elégtételt vegyünk. Az isten igazságos volt szerinte, mert ők azt kapták büntetésül, amit mi jutalmul: kétharmados választási győzelmet, így sikerült a szocialista Magyarországot elsöpörni.
1956-ban Gerő Ernőék hanyatt-homlok menekültek Moszkvába, de 2006-ban nekünk nem volt ilyen szerencsénk — mondta. Szerinte azóta itt bolyong, kísért a közéletben mint az országház fantomja, a kommunisták vezetője, mondta anélkül, hogy Gyurcsány Ferenc nevét kimondta volna.
A baloldal rombolását szerinte évek kellettek rendbe tenni, de eközben legalább fennmaradt a nemzeti egység.
„Talpra állítottuk Magyarországot”
— mondta, majd felmondta a propagandát az egymillió új munkahelyről, az alacsony adókról, illetve arról, hogy jövőre nagyobb lesz a minimálbér, mint 2010-ben az átlagbér. Hozzátette: másfélszeresére növelték a nemzeti vagyont és megvédték a családokat, és Európa legalacsonyabbjára vágták vissza a rezsiköltségeket.
„Van saját magyar világunk és magyar életünk”
— mondta, illetve van alkotmányunk is, hogy soha ne lehessen megtenni, amit ’56-ban és 2006-ban is megtettek velünk. Szerinte újraegyesítették a magyarokat.
Szerinte amikor ezt a sok jóságot megtették, akkor az egész EU rájuk támadt, ahogyan akkor is, amikor megvédték a határokat a migránsoktól, miniszterelnökök tucatjait beleértve.
„Mi még mindig itt vagyunk, de ki emlékszik ezeknek akár csak a nevére is?”
— tette fel a költői kérdést. Szerinte ez régi nóta, mert az európai főméltóságok megint rólunk, de nélkülünk akarnak dönteni.
Európaivá, érzékennyé és liberálissá vernek bennünket, ha beledöglünk is
— mondta.
„A Brezsnyev-doktrína levegője járja át Európát”.
Mi vagyunk a homok a gépezetben, a bot a küllők között, tüske a köröm alatt, velünk még a kommunisták sem boldogultak.
Ezután hosszan sorolta, hogy mi minden vagyunk még, majd azt mondta:
„A magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz”.
Ezért a rezsi és a migránsügy után harmadszor is igazunk lesz, lesz népszavazás, és a gyerekeinket is meg fogjuk védeni, az iskola falainál megállítjuk az erőszakos lmbtq-propagandát — erre tört ki a hatalmas taps.
Szerinte akárki is volt az ellenfél, a baloldal mindig ott ártott, ahol csak tudott, és megint szervezkednek, és gyűlölködnek, erőszakosak.
Szerencsére mi azonnal felismerjük a báránybőrbe bújt farkas. Szerinte az összefogás bendőjében mindenki eltűnt, aki a farkassal cimborált, de van ott még hely a percemberkék számára.
Szerinte a aloldal fáján csak baloldali politika nőhet, csak egy baloldal van, akárhogyan is maszkírozzák magukat.
„Akik tizenöt éve az emberek közé lövettek, ma újra színpadra készülnek, és valahol a nagy víz túlsó partján készülődik már Gyuri bácsi is”
— mondta. A megszállók most meg akarják választatni a komisszárjaikat szerinte.
De szerinte ma sem az számít, aki Brüsszelben vagy máshol acsarkodik: a magyarok sorsáról most is a magyarok fognak dönteni.
Az ünnep arra emlékeztet minket szerinte, hogy ne feledkezzünk meg a saját személyes felelősségünkről.
Itt a Kárpát-medencében a szabadságért minden nap harcolnunk kell, ehhez erő is kell.
A mi erőnk az egységünk
— mondta. Mi a családban, a nemzetben hiszünk, és egy erős, független Magyarországban.
„Az igazság a szabadságharcosok oldalán állt akkor is, és ma is. Ez tartott meg minket itt Európa közepén”
— mondta, hozzátéve, mi csak ennyit akarunk:
Igazságot Magyarországnak.
Szerinte nem gondolhatjuk, hogy mindig igazunk van, de akkor igazunk van, amikor támadnak minket, amikor kiállunk a szüleink értékei mellett.
„A magyarok igazsága bennetek van a lelketekbe oltva, hallgassatok rá, hirdessétek, cselekedjetek a sugallata szerint, és ha eljön az idő, védjétek meg!”
— mondta.
Szerinte ha meg akarjuk védeni a családokat, a határokat, a fizetésünket, a nyugdíjunkat, a kultúránkat és nyelvünket, akkor mindenkinek ki kell vennie a részét a ránk váró küzdelemből, mert amit elértünk, azt holnap meg kell védenünk.
Azt mondta:
„nekünk Magyarország az első, ezért a mi kormányzásunkkal még azok is jobban járnak, akik nem ránk szavaznak”.
Ezután a baloldalról beszélt:
„Öles betűkkel hirdették, hogy legyőznek bennünket, aztán a karácsonyt se érték meg”.
Rendeztek egy választást, de még azt a választást sem tudták megnyerni, amin csak ők indulnak — mondta.
Azon versenyeznek, hogy ki lehet majd Brüsszel és Soros György magyar helytartója, az új budai pasa vagy az új pártfőtitkár.
Az a céljuk, hogy Mária kezéből Brüsszel lábai elé tegyék az országot — mondta.
Hozzátette: nem a magyar a baloldal a veszélyes, hanem a mögöttük álló nemzetközi hátország. Ugyanakkor azt mondta: aki eddig belénk harapott, annak belénk is tört a foga. Most sem fogunk meghátrálni.
„Jöttünk, láttunk és újra győzni fogunk!”
— zárta a beszédet.
A videót itt tudod megnézni:
