Nem voltak elég elővigyázatosak, kiderült a turpisság.
Fűrészelés nyomait lehet felfedezni az agancsokon, amelyekből a Totem fedőnevű agancskapu készült a vadászati világkiállításra, holott az alkotó többször hangsúlyozta, hogy kizárólag elhullajtott agancsokat használt a műhöz — írta meg kedden a Telex.
A hivatalos közlés szerint a 16,5 méter magas, 20 méter hosszú és ugyanolyan széles, bőgő szarvasbikafejet ábrázoló alkotást 10 tonnányi hullajtott agancsból készítette Szőke Gábor Miklós.
A kormány az agancskapura és a művész többi szobrára (köztük Kovács Zoltán kutyájának mására) 240 millió forintot költött.
A gigantikus szarvasbikafej mellett a kiállításon oda is volt írva:
„Az agancsok kivétel nélkül hullajtottak, így egyetlen állatot sem kellett lelőni”.
A Telex egy olvasója fotókat készített a kapuról, és arra hívta fel a lap figyelmét, hogy bár a szobor nagyrészt valóban hullajtott agancsokból áll — főleg az alsó részen — , a kaput alkotó agancsok közt szép számmal található olyan is, amelyen csontfűrész nyomai fedezhetőek fel.
A lap megjegyzi, hogy bár elvileg lehetséges a magyarországi vadállományt tekintve 10 tonnányi agancsot gyűjteni, ám problémát okozhatott, hogy ezek nagyon értékesek: a vadászati törvényhez tartozó végrehajtási rendelet a hullott agancs vadgazdálkodási értékét kilónként 5 ezer forintban határozza meg, a felvásárlási ár pedig a gyakorlatban ennél magasabb, információink szerint olyan
6 és 10 ezer forint között mozog
— írják. Ráadásul agancsot nem is gyűjthet és adhat el bárki. A világkiállítás előtt egy felhívásban önkéntes felajánlásokra kérték a hazai vadászokat, ám ennek szövegében sem volt benne, hogy kizárólag hullajtott agancsokat fogadnának be, abban
hullajtott vagy „koponyáról elválasztott” agancsról írtak.
A csontfűrész nyomait viselő agancsok ugyanúgy származhatnak természetesen elhullott állat koponyájáról, mint vadászati trófeáról vagy elejtett állatról.
