Telibe.
Az augusztus 20-án Kossuth-díjjal kitüntetett Nagy Ferónak először múlt héten címzett egy blogbejegyzést Puzsér Róbert, aki azzal vádolta az énekest, hogy „nyakig merült” a kormány melegellenes kampányába.
Mindezt Puzsér a Beatrice kővágóőrsi botrányos koncertjére vonatkozóan írta, ahol Nagy Feró nőnek öltözött férfiakat hívott fel a színpadra, mondván, őket Angela Merkel német kancellár küldte, és „nagyon melegek a csávók”.
Az állami által kitüntetett énekes viszont a kritikára reagálva kijelentette: ha „egy »senkiházi«, sikertelen személy” kritizálja, az nem érdekli, ha viszont „egy igazán híres és olyan ember kérdőjelezné meg, aki letett valamit az asztalra”, azt lehet, hogy meghallgatná, és elgondolkodna azon, igaza lehet-e.
A kritikus a legújabb, szerda reggel a Hírklikken megjelent írásában -, amit a Blikk szúrt ki – a tőle megszokott stílusban válaszolt Nagy Ferónak, aki szerinte nem a zenei teljesítményéért, hanem hűségéért kapta meg a Kossuth-díjat a nemzeti ünnepen.
„A Kádár-rendszer egykori csótánya feleslegesen vette a kritikákat a szívére, azok ugyanis épphogy nem a pop- és rockzenei életművének szóltak, hanem kifejezetten annak, ahogy
az utóbbi tíz évben csótány létére szégyenszemre kutyának szegődött, hogy farkát csóválva szolgálja gazdáját néhány, asztal mellől odavetett finom falat reményében”
– kezdte keményhangú írását Puzsér.
„A Beatrice frontembere az elmúlt években módszeresen bontotta le magáról azt a képet, amiért az ország egy része valaha tisztelni tudta őt – Földes László Hobo szavaival élve a kutyák királyából a királyok kutyájává vált. Nagyon is jellemző erre a nyomorult feudális autokráciára, hogy
az Orbán-rendszer a legnagyobb magyar művészeknek járó díjjal nem Feró csótányságát, hanem kifejezetten a kutyaságát jutalmazta.
Nagy Feró éppúgy a hűségéért kapta a Kossuth-díjat, ahogy a negyvennégy éves Kovács Ákos, és ugyanezért kapja meg hamarosan a nemzet Majkája is”
– írta a kritikus.
„Lám: itt tart ma az identitását vesztett csótány, a szakmunkás kölykök egykori hőse, aki azt üvöltötte a mikrofonba, hogy „hányszor mondjam, nem kell, akkor sem kell semmi, semmi nem kell, nem kell, tőled nem kell, nem kell, még a nem kell sem kell semmi, semmi nem kell, nem kell”.
Ma, ha egy igazán híres ember mond valamit Nagy Ferónak, azt lehet, hogy meghallgatja.
Ha azonban az, aki mondja, nem eléggé híres, akkor azt a mondást a tartalmától függetlenül elengedi a füle mellett.
Ha sikeres ember szájából hangzik el, lehet, hogy odafigyel, de ha sikertelen ember adja elő, akkor az a mondás nyilván haszontalan, ugyan mi értelme meghallgatni, ha legfeljebb arra lehet jó, hogy Nagy Ferót is sikertelenné tegye.
Vajon mit gondolt volna erről a Feróról az a Feró, aki pályájának kezdetén szívből megvetette a tekintélyt, szívből megvetette a Kádár-rendszer igazán sikeres és igazán híres zenészeit, akiről minden deklasszált proli elhitte, hogy ő is egy „senkiházi” közülük”
– fogalmazott Puzsér Róbert.
A teljes írást >>IDE KATTINTVA<< tudod elolvasni.
