Barna Zsuzsa: Költészet napi üzenet Varga Juditnak — ha már az oldaláról kitiltott

Vélemény. Vélemény?

Tisztelt Miniszter Asszony!

Ma, április 11-én ünnepeljük a Magyar Költészet Napját. Ezt nyilvánvalóan Ön is tudja, hiszen közösségi oldalára kitette egyik legnagyszerűbb költőnknek, Szabó Lőrincnek négy sorát. Jelezte is, hogy ez egy részlet, imigyen:

Elöljáróban el kell, hogy mondjam: én még soha nem kommenteltem egyetlen politikus bejegyzése alatt sem, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki. Magam sem tudom, miért éreztem úgy hirtelen, hogy ezt pont az Ön költészet napi posztjánál kell elkezdenem, mégis megtettem.

Hozzászólásomban arra hívtam fel az Ön figyelmét, hogy talán érdemes az egész verset elolvasni, amelyből az idézet származik. Sajnos nem készítettem képernyőfelvételt, de nagyjából szó szerint ezt írtam:

„Ha már mindenképpen politikát csinálunk a költészet napjából, legalább tegyük azt igényesen, és Szabó Lőrinc kiváló versének ne csak kiragadott, utolsó versszakát mutassuk meg, hanem olvassuk el és próbáljuk meg értelmezni az egész verset (ezt az igazságügyi miniszter asszony vélhetően nem tette meg, ellenkező esetben nem lőtt volna ekkora öngólt):

Útálom és arcába vágom:
– Száz év, de tán kétezer óta
őrült, mocskos, aljas világ ez,
ez a farizeus Európa!

Kenyér s jog helyett a szegényt
csitítja karddal, üres éggel
és cinkos lelkiismeretét
avatag és modern mesékkel;

száz év, de már kétezer óta
hány szent vágy halt meg gaz szivében!
Hazám, keresztény Európa,
mi lesz, ha bukására döbben,

mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, hite, imája
egyszer már mindent elveszített:

mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?

Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha égi szerelmét a földi
szükséghez szabja ama Bárány
s újra megvált – óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:

hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?

1923”

Ez a hozzászólásom tíz percet követően eltűnt az oldalról. Erre abból jöttem rá, hogy a folyamatos értesítéseknek a nagy számú lájkokról egyszer csak vége szakadt. Ez gyanússá vált, így ellátogattam az oldalra: akkor szembesültem azzal, hogy hozzászólásom nemcsak, hogy eltűnt, de — vélhetően számítva arra, hogy újra bekommentelném — az oldalról is letiltottak.

Egyéb, Varga asszonnyal és a kormány munkálataival kritikus kommentek viszont maradhattak, így erősen elgondolkodtam, hogy vajon mit is csináltam rosszul.

Eltekintek attól, hogy röviden elemezzem a verset, és rávilágítsak, hogy miért volt baklövés ezt az egyetlen versszakot kiragadni egy olyan alkotásból, amely pont az Önök farizeus képmutatására irányítja a fejgépet — úgy tűnik, Szabó Lőrinc idejében sem mentek másként a dolgok, egészen pontosan most sem mennek másként, mint akkor.

A verset tehát nem elemzem, mert úgy gondolom, üzenete teljesen nyilvánvaló, és nem kell ahhoz sem irodalomtörténésznek, sem magyartanárnak lenni, hogy bárki megértse azt.

Csak hát felmerült bennem néhány kérdés, amelyeket szívesen megvitattam volna az Ön ominózus bejegyzése alatt is, de hát sajnos már nem tehetem, mivel letiltottak. Így kénytelen vagyok ezt sokkal szélesebb nyilvánosság előtt megtenni.

Mi volt a hozzászólásomban bántó?

A hangnem esetleg? Aligha, hiszen Önök jóval markánsabb módon szoktak fogalmazni, ha akár az ellenzékről, akár a versben említett Európáról, akár bárki másról van szó, aki mást gondol, mint Önök. Szerintem én nagyon kulturáltan fogalmaztam, sőt üdvözöltem az idézetet, örültem neki, hogy Ön ezzel ünnepel, és még ki is egészítettem a többi versszakkal.

Miért kellett hát mégis törölni ezt a teljesen jóindulatú hozzászólást?

Ráadásul éppen egy csodálatos magyar ünnepen, a költészet napján… Éppen egy olyan botránysorozat után, ami a szólásszabadsággal kapcsolatos, és ami Önöket is nagyon megrázta.

Ez utóbbira abból következtetek, hogy kormányzati körökben nyílt felháborodás övezte a Herthának azon döntését, amelyet követően Petry Zsolt kapusedzőt menesztették egy bevándorlókkal teli csapatból, miután egy nyilvános interjúban a bevándorlókat bűnözőkkel azonosította, és Európa emiatti lezülléséről beszélt.

Önöknek roppantul rosszul esett ez, mivel a cancel culture egyik otromba megnyilvánulásának tartották ezt a lépést. De mondja, ha nem így van! Én be szoktam ismerni, ha tévedek.

Tehát Önök azt gondolták ekkor, hogy szegény ártatlan Petry Zsolt csak egy kósza véleményecskét fogalmazott meg, és lám, hogy kirúgta emiatt az a csúnya Hertha (amely cégként nemcsak bevándorlók tömegét alkalmazza, hanem a Sokszínűség Chartáját is aláírta, de ez ügyünk szempontjából mellékszál). Emiatt még a német ügyvivőt is bekérették (egy állami apparátus alkalmazottját, egy magáncégtől elbocsátott munkatárs ügyében, de ez is mellékszál).

Tisztelt Miniszter Asszony — én ezt nem értem!

Esdve kérem, magyarázza meg: akkor most én nem írhatom le a véleményemet? Petry Zsoltnak jár, hogy kendőzetlenül rasszista és kirekesztő legyen, hiszen az csak vélemény, de az én visszafogott hozzászólásomat törlik?

Tovább megyek: hiszen amit írtam, nem is vélemény volt, hanem csupán egy kiegészítés a bejegyzéséhez, egy olyan bejegyzéshez, ami — ismétlem — nekem nagyon tetszett, csak hiányosnak éreztem kissé.

Akkor ezt sem szabad ebben a szólásszabadságtól duzzadozó csodás magyar tavaszban? Nem szabad egy olyan országban, ahol tökéletes médiaegyensúly van, ahol szabad a vélemény? (Ezt Önök szokták mondani, nem én.)

Hát kit, mit bántottam én azzal, hogy bemásoltam egy nyolc versszakos vers hét hiányzó versszakát? Vagy esetleg Szabó Lőrinc verte ki ennyire a biztosítékot Önnél?

Az, amit ő írt? Melyik rész ellen volt kifogása? Esetleg ez a rész nem tetszett?

„Útálom és arcába vágom:
– Száz év, de tán kétezer óta
őrült, mocskos, aljas világ ez,
ez a farizeus Európa!”

Vagy ezt érezte kicsit erősnek?

„Kenyér s jog helyett a szegényt
csitítja karddal, üres éggel
és cinkos lelkiismeretét
avatag és modern mesékkel;

mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?”

Talán ezt érezte fenyegetőnek?

„Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha égi szerelmét a földi
szükséghez szabja ama Bárány
s újra megvált – óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:”

Az utolsó versszakkal, feltételezem, nem volt gondja, hiszen Ön is azt osztotta meg.

Kutya legyek, ha értem.

De ha már így beszélgetünk — még ha kissé egyoldalúan is — , engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét egy másik kommentelőtársam által bemásolt remekműre (ez azóta is ott van még, így könnyedén megtalálja): József Attila Levegőt! című alkotására.

Szerintem nagyon szép vers az is, érdemes elolvasni.

Maradok értetlenül, ámde továbbra is tisztelettel:

Barna Zsuzsa

P. S.: Az meg aztán már tényleg csak mellékszál, hogy a vers utolsó versszakát sem sikerült helyesen idézni, az ugyanis nem „keresztény” Európát, hanem „boldogtalan” Európát emleget. Mint azt a fent általam mellékelt ábra is mutatja. És erre hozzászólásomban még csak fel sem hívtam a figyelmét.

 

Valódi Hírek