Baj van: Az új vírusmutánsok durván keresztbe tesznek az oltások sikerének

Amiről nem tudunk, arra nem lehet vakcinát fejleszteni.

Az unió egyes országaiban olyan kicsi a kapacitás az új vírusvariánsok szekvenálására, hogy jó eséllyel addig nem is fog feltűnni jelenlétük, amíg el nem kezdenek komoly gondokat okozni.

Jelenleg kevés információ van arról, hogy a potenciálisan gyorsabban terjedő, illetve súlyosabb betegséget kiváltó koronavírusvariánsok Európában hol lelhetőek fel, milyen arányban, és ennek következtében legfőképpen az elérhető oltások hatásossága aggasztó.

Az ECDC, Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ adatai szerint azok az országok, amelyek képesek lépést tartani az új variánsokkal olyan módon, hogy kutatnak utánuk és kimutatják őket, ha valahol megjelennek, sokkal jobb eséllyel tudják majd megfékezni a harmadik hullámot, mint azok az országok, amelyeknek nincsen ilyen kapacitása.

A vírusok szekvenálásában Dánia, Németország és az Egyesült Királyság vezeti a mezőnyt, Magyarország sajnos nemigen foglalkozik ezzel.

Itthon a 35%-kal fertőzőképesebb brit variáns megjelenését arra alapozták, legalábbis a médiában, hogy a szlovák határnál kezdett el először emelkedni a pozitív koronavírustesztet produkáló betegek száma.

A különféle variánsok megismerése azért lenne most kiemelkedően fontos, mert az információ birtokában a még meg sem jelent mutációkra is el lehetne kezdeni az oltások továbbfejlesztését.

Az összes pozitív koronavírus-tesztnek az 5-10 %-át kéne ahhoz szekvenálni, hogy megbízható képet kapjunk az úgynevezett “aggasztó variánsokról”.

Az ECDC emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy mivel a járvány már egy éve tart, az országok lakosságánál beállt a “pandémia fáradtság”, azaz az emberek olyan régóta élnek együtt a vírusveszéllyel, hogy már kevésbé érzékenyek rá, így nem tartják be a vírus terjedése ellen bevetett intézkedéseket.

A veszélyesebb variánsok így nagyon könnyen terjedhetnek el. Rolf Alpweiler, az Európai Milekuláris Biológiai Labor Európai Bioinformatikai Intézetének vezetője úgy látja, hogy

“valószínű, hogy más, veszélyes variánsok is cirkulálnak, amelyeket nem tudunk beazonosítani.”

Ennek következménye az lehet, hogy amíg nem vagyunk képesek arra, hogy csökkentsük a variánsok számát, addig folyamatosan új variánsok fogják felütni a fejüket.

Jelenleg azonban az unióban nem lehetséges reprezentatív mintát kapni az egyes országokban cirkuláló variánsokról.

“Nagy kihívás átlátni, hogy mi történik”

— mondta Edoardo Colzani az ECDC vakciával megelőzhető betegségek- és immunizáció szakértője.

Az Európai Unió megprobál megoldást találni a problémára, 75 millió eurót fordítanak a projektre, amely során a tagországokat támogatják a saját vírusvariánsaik szekvenálásában.

További 150 millió eurót szánnak a különféle variánsok kutatására és a velük kapcsolatos adatok megosztásának fejlesztésére.
Ugyanis azokban az országokban, ahol sokat szekvenálnak, megtalálják az új variánsokat.

Így történt ez az Egyesült Királyságban és a Dél-Afrikai Köztársaságban is. Ezt kéne követendő példának tekinteni a többi országnak is a Cambridge Egyetem klinikai mikrobiológiával foglalkozó professzora, Ravindra Gupta szerint.

Mindez azért életbevágóan fontos, mert a Dél-Afrikai Köztársaságban olyan tanulmányt publikáltak, amely azt állítja, hogy a helyi variáns ellen kevésbé hatásosak az oltások. A Pfizer vakcina egyelőre hatásosnak mutatkozik, viszont az AstraZeneca oltása ez ellen a törzs ellen kevésbé tudja felvértezni a szervezetet.

Valószínű, hogy minden oltás valamilyen mértékben azért fog védeni a különféle mutációk ellen is, azaz kisebb eséllyel kerül kórházba akit beoltottak, ha bármelyik oltást megkapta, de pontos adatok erről egyelőre nem elérhetők.

Hasonló a helyzet a vírus terjedésével kapcsolatosan: a beoltott emberek kisebb eséllyel fertőznek, mert kevesebb vírus tud egyáltalán jelen lenni a légutaikban. Ugyanakkor, hogy ez az esély az egyes vakcinák esetében mennyivel kisebb, azt egyelőre nem lehet tudni.