Hallgatásba burkolóznak a kínaiak: úgy tesznek, mintha vége lenne a járványnak

Elvitte a cica a kínai kormány nyelvét.

Október 1. kínai nemzeti ünnep. Ilyenkor az ott élő 1,4 milliárd ember fele az úgynevezett „arany hét” keretében keresztül-kasul utazik a hatalmas országban, hogy meglátogass rokonait és barátait.

Január óta az országban valamivel több mint 90 000 fertőzést jelentettek és összesen 4500 halálesetet. Ez kínai viszonylatban homeopátiás mennyiség.

Az idén csupán Sanghajban hoztak a világjárványra való tekintettel olyan szabályt, hogy csak azok hagyhatják el a várost, akiknek a családjában nincsen iskolaköteles korú gyerek.

Azonban az arany hét után a kelet-kínai metropoliszban, Qingdaoban, egy tucatnyi ember megfertőződött a koronavírussal. Ezért 10 millió embernek kellett tesztelésen megjelennie. Ezt négy nap alatt lerendezték, majd ezt követően felfüggesztették a város egészségügyi bizottságának elnökét és ezzel a járványkezelés ismét el volt intézve.

Egyrészt úgy tűnik Xi Jinping, az elnök továbbra is fél a vírustól, ugyanakkor a kormány fenntartja azt a narratívát, hogy az ország legyőzte a vírust. A helyi lakosság ezzel egyet is ért, és lenézik az európaiakat, amiért

„nem tudják kordában tartani a járványt.”

Ez annak köszönhető, hogy a kifejezett nacionalizmust és más nemzeteknek a lenézését az állam folyamatosan sulykolja a Kínában az emberek számára elérhető, kizárólag kínai médiumok segítségével.

A lakossággal, illetve a világgal szembeni transzparencia és nyitottság a kínai állami- és pártvezetés számára nem releváns fogalmak, így a vezetőség továbbra sem beszél arról, hogy pontosan honnan és hogyan indult el a világjárvány.

Amit a pandémia kezdetén nem fedtek fel, sőt egyenesen eltussoltak, arról ma sem beszél senki: ennek az oka nyilván abban keresendő, hogy a kormányt, illetve pártot kritizálók közül egyesek rejtélyes módon, ki tudja, hova, de eltűntek.

Nem engedélyezik azt sem, hogy a WHO küldöttsége Kínába utazzon,

hogy felderítse a vírus eredetét, mondván, hogy ezen a kérdésen maguk dolgoznak. Ehhez hozzátartozik az is, hogy az év elején Kína a WHO– nak csak akkor erősítette meg, hogy titokzatos, tüdőt támadó betegség jelent meg Vuhanban, amikor már másodjára kérdeztek rá a helyi egészségügyi hatóságoknál. Ekkorra azonban a vírus már rég átlépte az ország határait.

Tehát Kína ahelyett, hogy a járvány indulásakor elkövetett hibáit felderítené, inkább

globális megmentőként pozícionálja magát,

és egyfajta koronavírus-diplomáciát folytat. A hét olyan vakcina közül, melyet hamarosan engedélyezni fognak, négy Kínából származik. Amint elérhetőek lesznek, Kína globális, közjót elősegítő javakként a világ rendelkezésére bocsátja őket. – Ezt az elnök mondta egy májusi WHO találkozón.

Így a járványkezelés történetéből kimarad a kezdetének minden aspektusa, cserébe viszont az ország vezetése hősként került ki belőle. Igaz, ez csupán annak köszönhető, hogy Kínában drasztikus módszerekkel ugyan, de megfékezték a járvány terjedését.

A szakértők úgy gondolják, hogy Kínában már 1 millió embert beoltottak olyan vakcinákkal, amelyek eddig csupán úgynevezett „vészhelyzeti alkalmazásra” kaptak engedélyt. Először ezeket az egészségügyi dolgozók kapták meg, de az oltási program végrehajtása során katonák és családtagjaik is kísérleti egerei lettek a helyi vakcinagyártóknak. Emellett külföldön is tesztelték a vakcinákat; például az Egyesült Arab Emirátusokban, Brazíliában, Peruban, illetve Argentínában: a kísérletekért cserébe Peking azt ígérte ezeknek az országoknak, hogy hamarabb fognak hozzáférést kapni a vakcinához, amikor befejeződnek az engedélyeztetési eljárások.

A kínai hatóságok statisztikáiban nem feltétlenül lehet megbízni, de a járvány kezdetén az állam drasztikus karantén intézkedéseket hozott, széles körű kontaktkutatásokat végzett és gigantikus tesztelési műveleteket folytatott: így meg tudták akadályozni a járvány széleskörű terjedését.

A járvány csúcspontján olyan képeket lehetett látni, hogy

lakások ajtaját deszkákkal reteszelték el

és őrök álltak a házak ajtajai előtt. Egyes helyeken a lakosságot hetekre bezárták; az ellátást az úgynevezett „szomszédsági bizottságok” biztosították.

Mindezt viszont csupán azért tudták sikerrel végrehajtani, mert az állami ellenőrzést a szociális kontroll rendszere támogatta: az emberek egymást jelentették a hatóságoknak, ha szabályszegést véltek látni.

A nyugati világban elképzelhetetlen ilyen módon fellépni egy járvány ellen, ugyanakkor Kína az említett módszerekkel a járvány görbét rövid idő alatt szinte nullára nyomta le; és ebből igyekszik erkölcsi- és valószínűleg anyagi szempontból is profitálni most. Ezt azonban akadályozná, ha a vírus eredetével, valamint terjedésének kezdeti fázisáról is beszélnének, nem csupán járványkezelési sikereikről.