Valaki szólhatna neki, hogy vasárnap nem mellette mozdult meg a város, hanem ellene.
A diákok egy hete blokád alatt tartják a Színház-és Filmművészeti Egyetem épületét, és nem engedik be az új kuratórium tagjait. Upor László egy héttel elhalasztotta ugyan a tanévkezdést, de egyelőre nem látszik, hogyan indulhat majd el az oktatás az intézmény falain belül.
Vidnyánszky Attila ilyen körülmények között adott interjút a Mandiner nevű fideszes propagandaportálnak.
Ebben elmondta: nem próbált meg bejutni az SZFE épületébe, nem akarja provokálni a helyzetet.
Kifejtette azt is, mire gondolt, amikor arról beszélt, hogy a nemzeti, keresztény értékrendnek kellene teret kapnia az egyetemen. Úgy véli, amikor tanítanak, értékrendet adnak át, „de akkor lesz az egyetemen sokkal színesebb oktatás, ha abban sokféle gondolat, hit, metodika és világnézet helyet kap”.
Vidnyánszky szerint az SZFE-ügy
„az ellenzék számára egy szalmaszál, amibe kapaszkodni lehet, és egy történet, amelyet fel lehet építeni a politikai érdekeiknek megfelelően. Ebben pedig eszközök a diákok, tetszik vagy sem.”
Vidnyánszky Attila szerint az ő szakmájukban nem volt rendszerváltás, az éppen most történik.
Úgy véli, harminc – vagy ha akarja, inkább hetven – éve elfojtott gondolatok kerülnek most felszínre, mindkét oldalról.
„Számomra egészen döbbenetes és megható, ki mindenki jelzi a szolidaritását felém. Nagy öregek telefonálnak, támogatnak.
Egyedül ezt nem is bírnám, ha nem éreznék ekkora társadalmi támogatottságot a hátam mögött.
Ami fájó, hogy a történetek, amelyekből naponta ötöt-tízet kapok a Színművészeti elmúlt évtizedeiből, még mindig nem hangoznak el nyilvánosan, megmaradnak csupán az én e-mailjeim között, az én emlékezetemben. Még mindig nem mernek kiállni az emberek, nem szakadt át a gát”
– mondta, és hozzátette: szerinte akik szakmai síkra terelnék a vitát, arra nyomást gyakorolnak.
Arról, hogy kaposvári hallgatók is kiálltak az SZFE mellett, Vidnyánszky elmondta: Kaposváron meg lehet szólalni, ahogy a Nemzeti Színházban is, ezért senkit nem ér retorzió.
„Ez a különbség a két gondolkodásmód között. Mi sokkal nyitottabbak vagyunk, mint azok, akik folyamatosan a nyitottságukat hirdetik.
Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a Színművészetin minden diák és tanár egyetért azzal, ami most a Vas utcában zajlik? Miért nem szólalnak meg? Miért nem merik felvállalni a véleményüket? Ezek az igazán aggasztó kérdések.”
A Nemzeti igazgatója nehezen bírja ezt az időszakot, de szerinte felelőssége van aziránt, hogy értékrendjével összhangban cselekvő résztvevője legyen a közéletnek.
Ráadásul – mondja –, olyan háttere van, amely kötözi a sebeit, és mind a civil, mind a szakmai világból annyi támogatás érkezik felé, hogy úgy érzi, ezt muszáj végigcsinálnia.
„Elképesztően erősnek érzem a hitünket”
– tette hozzá Vidnyánszky Attila.
