Gábor György gondolatai következnek.
Én nem abban látom a fő problémát, amiről most a hazai értelmiség egy része ellentmondást nem tűrő módon ítélkezik, s elmondja ennek-annak Törőcsik Marit, aki Orbán látogatását egyenesen „Isten ölelésének” nevezte, s a miniszterelnök személyes csomagkihordását lélekgyógyászatnak, „ami többet ad bármi más terápiánál.”
Én az igazán hányni való förtelmet és cinikus galádságot
a politikai gerontofíliában és a politikai nekrofíliában látom.
Abban, ahogy a regnáló, önmagát úton-útfélen keresztényként becézgető hatalom, Istent és embert nem kímélve magáévá tesz, és puszta eszközként hasznosít, saját képére, kedvére és érdekeinek megfelelően
idős, súlyosan beteg, kiszolgáltatott embereket,
amint tette ezt Kertész Imrével, teszi most Törőcsik Marival, vagy amint tette és teszi ezt halála után Petri Györggyel.
Ha a fenti gazemberek netán mégis komolyan vennék saját kereszténységüket, akkor kezdhetik azon törni a fejüket, hogy
a Pokol nyolcadik körének melyik bugyrába kerülnek majd,
avagy esetleg létrejön számukra egy „interinfernális” bugyor, a hízelgők második, a szentségárulók harmadik, a csalók és nyerészkedők ötödik, a képmutatók hatodik, a tolvajok hetedik, a másokat becsapók nyolcadik, a viszályt szítók kilencedik és a hamisítók és hazugok tizedik bugyrából.
Ámen! (Omén!)
Gábor György
