A magyar iskolarendszer a 19. századba vezet vissza.
A néhány nap múlva megjelenő Társadalmi riport 2018 két szerkesztőjével, Kolosi Tamással, a Tárki elnökével és Tóth István Györggyel, a Tárki vezérigazgatójával beszélgetett a 444.hu, a tanulmánykötet egyik legriasztóbb fejezetéről, melynek már a címe sem sok jót ígér:
“Nem gyermeknek való vidék – A magyar oktatás és a 21. századi kihívások”
Lannert Judit munkája mellett további huszonegy tanulámány szerepel a kötetben, amelyek alapján
a magyar egy frusztrált és bezárkózó társadalom.
Uj Péter interjújából kiderül, hogy a magyarországi jövedelemkülönbségek nem tekinthetők kirívónak az unióban, Kolosi szerint némileg még csökkent is a szegénység, ugyanakkor a nyolcvanas évek óta kialakult egy olyan réteg, amely tartósan a társadalom peremén ragad.
Deprivált, lecsúszott, iskolázatlan, jövedelmi- és életkörülményeiben nem európai
– ezekkel a szavakkal jellemzi a Kolosi Tamás ezt a folyamatosan újratemelődő 30-35 százaléknyi réteget.
A magyar iskolarendszer legnagyobb bűne éppen az, hogy esélyt sem teremt ennek a rétegnek a felszámolására, vagy akár csak csökkentésére.
A felsőoktatásba egyre kevesebben kerülhetnek be, és egyre inkább csak kiválasztott társadalmi rétegekből.
Kolosi szerint például, míg a színötös tanulóknak egyformán nagy az esélyük bejutni a fesőoktatásba, akármilyen rétegből is érkezett, addig a közepes, vagy csak simán jó tanulók esetében az látszik, hogy az alacsonyabb státuszú szülők inkább nem erőltetik gyermekük főiskolai képzését, a jobb módúak közül pedig a gyengébb képességűek is valahogy úgyis bejutnak valahová.
Ráadásul a magyar felnőttek sem képzik magukat, Tóth István György szerint a kutatások azt mutatják,
“a nem tanuló felnőttek kétharmada akkor sem lenne hajlandó tanulni, ha alkalma és lehetősége lenne rá.”
2002 óta, az akkor 18 százalékról 11,4 százalékra csökkent azoknak a felnőtteknek az aránya, akik tanulnak valamit – nem csoda, hogy a szerelőszalag marad a magyaroknak.
Tóth István György azt mondja, a politika a napi mukaerőpiaci igényeknek veti alá a magyar oktatást, egyszersmind lebecsülik a tanulást és a tudást.
„Az nagyon súlyos dolog, ha az embereket lebeszélni próbálod arról, hogy rugalmasak, innovatívak, kíváncsiak legyenek, és megpróbálod visszavinni őket valami tizenkilencedik századi világba, azzal, hogy azt mondod, hogy az asztalos az legyen asztalos, és kész”
– mondja a Tárki vezérigazgatója az interjúban.
Ilyen társadalommal pedig oda fogunk jutni, hogy az egyre vékonyabb jól képzett réteg elhagyja a középkorba visszarévedő hazáját, aki pedig itt marad, annak nem lesz elég képzettsége és tudása, akarata és igénye, hogy sikeressé tegye Magyarországot. További rémisztő adatok és folyamatok a teljes interjúban.
