Szebenyi István volt az, aki nélkül a móri mészárlás valódi gyilkosai a mai napig nem kerültek volna meg, most mégis meghurcolják és még neki kellene fizetnie.
A férfi 2006. október 3-án a Tatabányát Tarjánnal összekötő út menti erdőben fémkeresőjével egy földbe ásott hátizsákot talált, abban egy Skorpió géppisztoly válltámaszával. Első útja a rendőrségre vezetett, ahol az eszközről származó DNS-minták segítségével sikerült elkapni a két elkövetőt, Nagy Lászlót és Weiszdorn Róbertet. – Szebenyi most a Blikknek mesélte el az azóta történteket.
Fotó: Weber Zsolt
„Köszönet helyett évekig tartó meghurcoltatást kaptam. A nyomravezetőnek járó huszonötmilliót sem adták oda. Hiába fordultam a bírósághoz, elvesztettem a pert, mert a pontos felhívás úgy volt megfogalmazva, hogy az kapja meg a pénzt, aki megnevezi az elkövetőt vagy a pontos címét. Ezek szerint az, hogy általam jutottak a zsaruk a perdöntőnek számító maradványokhoz, nem számít.”
– számol be az eseményekről Szebenyi.
„Kaptam egy értesítést a végrehajtótól, hogy fizessek be 180 ezer forintot perköltség címén. Vagyis az, hogy meglettek a gyilkosok, elismerés helyett még nekem kerül ennyibe.”
A férfi azt mondja, biztosan nem fizet, egyrészt mert nem is áll úgy anyagilag, másrészt pedig felháborítja ez az eljárás.
„Rossz belegondolni, hogy ezek után melyik állampolgár segít majd a rendőrségnek.”
Ami még durvább a törénetben, hogy a mészárlásért először tévesen börtönbe zárt Kaiser Ede is elveszítette a kártérítési pert az állammal szemben, viszont az őt rendőrkézre juttató K. Attila megkapta a 25 milliós nyomravezetői díjat, amit azután sem kellett visszafizetnie, hogy kiderült, egy ártatlan emberhez vezette a hatóságot.
