„Ami most napvilágra került, az a jéghegy csúcsának is csak a legteteje.
Az egész világ tele van ilyen történetekkel, csak az áldozatok ritkán beszélnek. Vagy ha beszélnek, túl sok figyelmet nem kapnak. Magyarországon épp a napokban derült ki egy bátor nőnek köszönhetően, hogy a tyukodi polgármester évek óta zaklathatja a beosztottjait. Alig foglalkozik a bejelentéssel valaki.(…)
Sokan csodálkoznak: „Nahát, zaklatják a nőket?” Igen, de nemcsak Hollywoodban, hanem a vidéki gimnázium tanárijában vagy a pesti pláza pénzügyi osztályán is. Persze az utóbbiak nem derülnek ki. Miért nem? Mert a hallgatás ugyanabból a kiszolgáltatottságból következik, mint a zaklatás. (…)
Amikor Kiss László úszóedző ügye évtizedek múltán újra napvilágra jutott, a fél ország azt a kérdést hajtogatta, hogy miért csak most jött elő a történet. Azért, mert mindig akad valaki, aki az áldozatot hibáztatja, vagy azzal vádolja, hogy hazudik.
A visszatartó erő akkora, hogy még a dollármilliókat kereső, a társadalmi elit csúcsán lévő színésznők is 30 éven át hallgattak Amerikában. Mennyi esélye van akkor a vidéki gimnázium tanárijában vagy a pesti pláza pénzügyi osztályán molesztált nőnek?
Addig nem sok, amíg újraválasztanak valakit, akinek a felesége átesett egy vak komondoron.”
Ónody-Molnár Dóra (A teljes cikket itt találod: 168 Óra)
