Marton László nyolcadik (!) áldozata szólalt meg: “Falnak nyomott, beszorított”

A perverz rendező egy újabb áldozata szólalt meg: a nő elmesélte, hogyan zajlott az “állásinterjúja” a Vígszínháznál.

Az áldozat a hvg.hu-nak beszélt a vele történtekről, miután Sárosdi Lilla lavina-indító nyilatkozata után sorra látnak napvilágot Marton László zaklatási ügyei.

Beszámolója szerint a rendezővel a ’90-es években, egyetemista korában találkozott, mikor gyakornokként dolgozhatott volna a színházban.

A megbeszélésre késve érkezett, majd Marton, az akkori igazgató meghívta egy fagyira, amiben a lány nem is talált kivetnivalót. Közben színházi tapasztalatairól, illetve családjáról beszélt, ez után visszamentek a színházba. Idézzük az áldozatot:

“Én már mennék, ez volt a fejemben. Hogy lehet itt szépen elköszönni, ez már valahogy nem a színházról szól, ez már másról. Láttam a vöröshajú lányt, magamat, a falnak nyomva, beszorítva. A menekülési út elzárva. A lelkem elhagyta a testemet.

Aztán már csak arra emlékszem, hogy látom, amint ellököm a férfit, aki egészen közel, kellemetlenül közel van hozzám, testemnek feszül a teste, feltépem az ajtót, és kirohanok. Zrínyi Ilona. Futok. Át a titkárságon, köszönés nélkül, ki az utcára. Futok a körúton, és nem tudok sírni.

Félelmet érzek, bénultságot, legszívesebben a kocsik közé rohannék. De miért is? Hiszen semmi nem történt. Senki nem dugott be semmit sehova. Sem nyelvet, sem hímtagot. De valami mégis történt. Velem.”

A lány azt mondja, annak ellenére, hogy ellökte Marton Lászlót, megkapta a lehetőséget, hogy részt vegyen a produkcióban, mivel azt nem Marton László rendezte. Néhány hónappal később találkoztak ismét, Marton akkor annyit mondott neki, “Isten hozott a Vígszínházban, Kicsim!“

A nő leszögezi: nem bosszút akar állni, csak szeretné, ha segítséget kapnának azok, akiket bántalmaztak. És persze azt is szeretné, ha Marton László bocsánatot kérne.

“Még mindig azt kívánom, hogy a Tanár úr tudna mégis csak bocsánatot kérni. Elegánsan, őszintén, nem csak tőlem. Mindenkitől.”

Közben Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója egy döbbenetes levélben azt állítja: a 35 év alatt semmit nem hallott Marton piszkos ügyeiről (bővebben itt!)