A DK elnöke közösségi oldalán írt Magyar Péterről.
Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke Facebook-oldalán hétfőn közzétett bejegyzésében több érdemi szempontra is felhívta a figyelmet Magyar Péter megítélésével kapcsolatban.
Gyurcsány Ferenc írását változtatás nélkül közöljük az alábbiakban:
„A választásig hátralévő alig két hétben bizonytalan marad, hogy ki Magyar Péter. Az is, hogy jött, vagy küldték.
A napokban megint lebukott egy piramisjáték-szervező. Minden elképzelhetőnél magasabb hozamot ígért, az emberek meg boldogan vitték pénzüket a könnyű és gyors kereset reményében.
Mára se pénz, se remény.
Vagy két évtizede Amerikában, hol másutt, végeztek egy kísérletet. Hívő és nem hívő szakértők, orvosok és betegek bevonásával tudományos alapossággal megtervezett, lebonyolított és dokumentált kísérlet során azt vizsgálták, hogy a betegekért folytatott imádkozás segít-e a gyógyulásban. Ugye sejtik az eredményt? Elköltöttek majdnem hárommillió dollárt, majd kiderült, hogy semmi hatásuk nem volt az imáknak.
Állítólag vannak csodák, csak két dolgot kell róluk tudni. Az első, hogy vannak, a második, hogy olyan ritkán, hogy valójában nincsenek.
Vannak csodák a politikában?
Ha van, akkor a pillanat, amikor a nép nem csodát vár.
Nem csak felébred, de felelősséget vállal, és okosan cselekedni is hajlandó.
Ez már az a pillanat lenne?
A mai hatalom lassan másfél évtizede próbálja az országot éber kómában tartani.
Holnapot ígérve elhozta a tegnapot, erős hazáról szónokolva gyengébbek vagyunk, mint kormányzásuk előtt, nemzetegyesítés címén magyarságukban gyaláz meg milliókat csak azért, mert nem Orbán rendszerét támogatják.
Magyar Péter hitt ennek a hatalomnak. Szolgálta ezt a hatalmat.
Szoros emberi, baráti szálak fűzték a NER főembereihez, diplomataként, önként vállalva a NER politikáját képviselte, a NER gazdasági csúcsvezetője lett. Magyar ezért a hatalomért élt és Magyar ebből a hatalomból élt. Hite, lelke, magánélete, pénztárcája, kinevezéseinek és megbízásainak sora mind Orbánhoz és rendszeréhez kötötte. Két hónapja még onnan kapott fizetést, aztán hagyott csapot, papot, otthagyta őket, elárulta őket. Valójában nem fontos, hogy ki mondott fel kinek.
Magyar politikai piramisjátékot szervez, imádsággal akar gyógyítani? Naiv hitember? Titkokat rejtő csodaférfi? Tehetséges csaló? Ki tudja?
Mit tudunk?
Azt, hogy soha, de soha nem vezetett politikai közösséget, se nagyot, se kicsit.
Azt, hogy most sincs ilyen közössége, mert az őszintén lelkes, zászlót lobogtató, hittel és várakozással teli tömeg még nem közösség, éppúgy nem az, mint az a sokaság, amely rég látott aktivitást mutat az interneten.
Mit tudunk még?
Azt, hogy leendő politikustársai mindegyikét rejtegeti, egyetlen embert se enged a nyilvánosságba, se azokat, akik polgármesternek jelentkeznek, se azokat, akik pártjának listáin szerepelnek.
Azt, hogy nem ismertek azok a szakértők, akik segítenek eligazodni a világban, rendet tenni a rendezetlenségben, kidolgozott javaslatot tenni a döntéshozók asztalára.
Azt, hogy olyan intenzitással kommentál mindent és mindennek az ellenkezőjét, mint az időnként félreértett gyerekzseniként viselkedő Trump elnök.
Azt, hogy fenyeget mindenkit, hogy lenéz mindenkit, hogy kioktat mindenkit.
Na jó, nem mindenkit, csak azokat, akik nem támogatják őt lelkesen.
Azt, hogy
úgy viselkedik, mint aki meg van győződve arról, hogy vele kezdődött el az élet.
Magyar hozomra dolgozik.
Előre akarja a támogatást, hitelre akar vásárolni.
– Előbb szavazzatok rám, aztán majd meglátjátok, hogy mire vagyok képes?
– Hogy mennyire? Sokra! Nagyon sokra!
– Honnan tudhatjátok ezt?
– Hát most mondtam. Tehetséges vagyok. Tehetséggel szolgáltam a NER-t is. Lázár is elégedett volt velem, nyilatkozta is.
– Hogy a végén elárultam őket? Ez igaz. De magasabb érdekből.
– Mi a magasabb érdek? A haza!
– Hogy mi volt korábban a hazával, amikor a NER-t szolgáltam?
– Orbán kisugárzása, fénye elvakított, de már látok.
– Látó vagyok. Látó vagyok, higgyetek bennem!
Ovidius mesélte, hogy a csodaszép Narkisszosz egy alkalommal vadászni ment az erdőbe, majd megszomjazott és inni akart a folyó vízéből. Odament, lehajolt és belenézett a víz tükrébe. Meglátta saját arcát, és önmaga szépségébe beleszeretve, attól elalélva, önmagát a víz tükrében ölelni hiába próbálva
megbillent és örökre a folyóba zuhant.
Meg fogjuk ismerni Magyar Pétert. Előbb vagy utóbb.
Az eddigiek alapján biztos vagyok benne, hogy nem lesz benne köszönet.”
(Gyurcsány Ferenc/Facebook)
