A hatalomnak nincs joga önkényesen válogatni.
Bősz Anett Facebook-oldalán közölt egy bejegyzést a magyar kultúra napjának alkalmából. A főpolgármester-helyettes többek között arról írt, hogy felelősségük van abban, hogy a lehető legtöbb ember részese lehessen a kulturális élet körforgásának.
Mint írta, a kultúra nem csak azé, aki megfizeti. Az adóján keresztül már mindenki fizetett hazánk kulturális életének fennmaradásáért, megtartásáért, így a hatalomnak nincs joga önkényesen válogatni – hangsúlyozta. A politikus arra hívta fel a figyelmet, hogy „egy kettészakított nemzet nehezen ünnepli a nemzet kultúrájának napját”.
Bősz Anett bejegyzését változtatások nélkül alább közöljük:
„Hogy mi jár a fejemben? Az, hogy mögöttünk egy hét, Budapest legnagyobb gettófelszabadulásának és a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjával. 1 nap különbség van köztük, 3 nappal később pedig itt a magyar kultúra napja, amely megmutatja: egy társadalom, egy nemzet élete éppúgy hullámvasút, mint egy emberé.
Ha »szerencsénk« van, akkor szembenézni kevés bűnnel kell. Egyéni szinten ezt képesek vagyunk szabályozni, tudatossá válni, kerülni a bűnt. Társadalmi szinten ott visszük magunkban a történelem súlyát, amit a kultúrán keresztül könnyebb oldani, továbbadni, elmondani, hogy soha többé, vagy azt, hogy hogyan kellene a jövőben.
Hiszem és tudom, hogy a kultúra abban segít minket, hogy őrizzük a mentális egészségünket, hogy kapcsolódni tudjunk a közösségeinkhez, a múltunkhoz, a jelenünkhöz és a jövőhöz. Hiszem és tudom, hogy a kultúra eszköze a krízisekből való kilábalásnak – legyen szó egyéni vagy társadalmi gödörről –, hordozója megannyi gondolatnak és érzelemnek, amelyek meg nem gondoltak, érzékelhetetlenek lennének egy színdarab, egy könyv, egy kiállítás, egy film, egy szobor, egy koncert nélkül.
Hogy létezik-e komolyzene, vagy csak zene létezik, a nagy titkok tudóira bíznám, ami azonban bizonyos:
felelősségünk van abban, hogy a lehető legtöbbek részesei lehessenek a kulturális élet körforgásának.
Felelősségünk van abban, hogy a korszellem és a kihívásokkal teli világunk lélekmarcangoló időszakában kiutat mutassanak a színházak, a múzeumok, a művészeti és egyéb fesztiválok. Abban, hogy a zene a metróban is elérhető legyen.
Abban, hogy a közösségi közlekedési eszközökön ne csak a kereskedelem, de a történelem szereplői is »reklámozhassák« magukat a plakátokon. Felelősségünk van abban, hogy legyen elérhető színház. Akkor is, ha azt a jegyet valaki az adventi akció időszakában veszi meg.
A kultúra nem csak azé, aki megfizeti – ez a legfontosabb, amit tudatosítanunk kell magunkban. Az adóján keresztül már mindenki fizetett hazánk kulturális életének fennmaradásáért, megtartásáért,
így a hatalomnak nincs joga önkényesen válogatni,
nem pusztán a kulturális szcéna szereplői, de annak fogyasztói között sem. Ha egy országban bizonyos társadalmi csoportok vagy művészeti ágak, társulatok, szemléletmódok kiszorulni kénytelenek a kulturális életből, ott baj van. A jelenlegi magyar kormány ezt a bajt hozta a társadalmunk fejére. Mondhatni: sok mindent a Magyar Kultúra Napján az Orbán-kormánynak nincs joga ünnepelni.
Mialatt a magyar zászlóról úgy tartják a jelenlegi kormányzat szereplői: kizárólag ők lobogtathatják (megvolt ennek a sportban is a vetülete, éppúgy, ahogyan a kultúrában és a társadalmi életünkben), közben észre sem veszik, hogy azon most kulturális értelemben ütnek lyukakat, míg nem szép lassan hozzájárulnak ahhoz, hogy a sok lyukból szakadás is legyen.
Egy kettészakított nemzet nehezen ünnepli a nemzet kultúrájának napját.
És hogy miért kezdtem a gettófelszabadításával és a magyarországi németek elhurcolásával? Azért, mert azok a korok is szép lassan, de nagyon határozottan szakítottak le a társadalmunkról csoportokat, előbb »csak« méltóságot és jogokat, később a tulajdonhoz és az élethez való jogot is elvitatva a csoportok tagjaitól. Mindig megvoltak a mentségek is, miért teszi ezt az akkor regnáló hatalom.
Ma mentségek sincsenek. Csak kirekesztettek.
Pedig a kultúra mindenkinek jár. Csakúgy, ahogy az ép élet és a mentális egészség, a világ és önmagunk minél szélesebb ismerete, a szórakozási lehetőségek tárháza. A #Budapest150 emlékév keretében számos olyan kulturális esemény zajlott és zajlik, amely elmegy az utcákra, le a metróaluljárókba, ki a közterekre, vagy éppen tesz köztérré egy könyvtárat/annak kertjét, hogy azt üzenje: itt mind elférünk.
A magyar kultúra napján arra teszek ígéretet, hogy a kormányváltásért amiatt is dolgozom keményen, hogy ez az egész országban megvalósulhasson. És hogy többé senkinek se kelljen lehajtania a fejét ebben az országban azért, mert nem a kormány által meghatározott kulturális fősodor része. Sőt, azért is küzdünk, hogy ne legyen kormány által meghatározott fősodor. Kultúra legyen. Olyan, amilyet a kulturális élet szereplői megálmodnak, amelyekért megküzdenek, amelyeket átadnak nekünk, akkor éppen szabadidőnket töltő polgároknak.
Isten éltesse őket a magyar kultúra napján.”
(Bősz Anett/Facebook)
