Marad a szektoron belül, „csak gazdasági migráns minőségben”.
Szabó Zoltán pécsi borász, a Szabó Pince alapítója, közösségi oldalán jelentette be, hogy – húsz éves magyarországi tevékenysége után – Ausztriába költözik.
„A mostanihoz fogható vállalkozás- és emberidegen légkört én ez idáig még soha nem tapasztaltam, ehhez végképp kevés az amúgy is csapnivaló üzleti érzékem”
– fogalmazott.
Szabó Zoltán kiemelte: a magyar borkultúra „komplett ágazati kudarccá” silányult. Mint írta, „az elmúlt bő harminc év alatt megfeleztük a szőlőültetvényeink területét, illetve felére csökkent a borfogyasztás mértéke, az átlagos boráraink a régió legrosszabbika, ennyit az állítólagos sikersztoriról”.
A neves szakember a Vince bormagazinnak is megerősítette, hogy Ausztriába megy dolgozni egy borászathoz.
„Így csak hétvégeken láthatom a fiamat”
– mondta.
Megjegyezzük, Orbán Viktor családja körül tűnnek fel a legnagyobb borbirtokosok, valamint az ágazathoz köthető vállalkozók. Egy még 2020-as bortörvény pedig lehetővé tette, hogy többek mellett borászata legyen Tiborcz Istvánnak is.
Szabó Zoltán bejegyzését alább közöljük:
„Kedves Szabó Pince követők, idetévedt bámészkodók!
Egy híján húsz éve szőlészkedem-borászkodom, de a jubileum el fog maradni. A meglévő keretek között
nem tudom és nem is kívánom tovább működtetni pincét.
Illene mondanom valamit az okokról. A felelősség elsősorban természetesen engem terhel. Nem vagyok jó gazdasági szakember, igyekeztem a munkám minden elemét egyre jobban és körültekintőbben végezni, de amíg mondjuk tíz éve kijött a lépés és a matek, az ma már nem érvényes.
Nem látok reményt se arra, hogy érdemi változás következne be belátható időn belül,
sőt, ezért határoztam az elengedés mellett.
A szőlőben, pincében érzem magam otthonosan, a természet a főnököm, hálás vagyok a bőkezűségéért és képes voltam elfogadni, ha éppen más sorsot mért ki rám. Az ember alkotta törvények terén sokkal esetlenebbül mozgok, a minduntalan növekvő adminisztrációs, bürokratikus terhek mértéke, a kényszerű digitalizáció
fojtogatóvá vált számomra.
A mostanihoz fogható vállalkozás- és emberidegen légkört én ez idáig még soha nem tapasztaltam, ehhez végképp kevés az amúgy is csapnivaló üzleti érzékem.
Szorongok, nem tudok aludni, ennyit nem ér az egészségem.
Már több a negatívum a mérleg egyik serpenyőjében, mint amennyit a másikban ez eddig felépítettek nyomnak.
Szintén saját, illetve komplett ágazati kudarcként tekintek arra, amit borkultúra terén értünk el. Az elmúlt bő harminc év alatt megfeleztük a szőlőültetvényeink területét, illetve felére csökkent a borfogyasztás mértéke,
az átlagos boráraink a régió legrosszabbika, ennyit az állítólagos sikersztoriról.
Ezek miértjeivel megannyi alkalommal foglalkoztam már, nem szeretnék önismétlésekbe bocsátkozni, minden érintett felelős. Ha nem kell már a bor az embereknek, ez a kultúrkör, azt előbb-utóbb kénytelenek leszünk elfogadni, beletörődni a lejárt szavatossági időnkbe, a többségi akaratba, a mindent átható megúszós közönybe.
Hatalmas köszönet mindazoknak, akik másként gondolták, akik miatt eddig azzal foglalkozhattam, amit a leginkább szeretek! Azért maradok a szektoron belül,
csak gazdasági migráns minőségben.
Ezt az oldalt meghagyom mementónak, esélyt adva a feltámadásnak. Ha privátban megkerestek, örömmel ajánlom majd az arra érdemes kollégák arra érdemes borait, hátha nekik sikerül talpon maradni, túlélni ezt a vészterhes időszakot.
A viszontlátásra!”
(Szabó Pince/Facebook)
