Vélemény.
Meghallgattam (megnéztem) Orbán Viktor tusnádfürdői beszédét, és maradva a kaptafánál, első sorban a magyar gazdaságra vonatkozó kijelentéseihez fűzök megjegyzéseket:
„A magyar gazdaság összteljesítménye tizenhárom év alatt megháromszorozódott: 27 ezer milliárdról 80 ezer milliárd forintra nőtt. És bár azt tanítják a politikai iskolákban, hogyha beszélsz, akkor szám és időpont egy mondatban sohase szerepeljen, de mégis 2030-ra az a célunk, hogy 160 ezer milliárd forintos GDP-nk legyen.” (Orbán)
A 2030-at érintő számra (160 ezer milliárd Ft) nem mondok semmit, mert minek is? 2022-ben a hazai GDP volumene 4,6 százalékkal nőtt, ami végül – folyó áron számolva – 66,6 ezer milliárd forintra emelkedett.
Tehát múlt időben említeni a 80 ezer milliárdos GDP összeget, maradjunk annyiban, hogy nagy lódítás. De lépjünk tovább, és nézzük a 2023. évet!
A pénzügyi kormányzatunk 1,5 százalékos gazdasági növekedéssel számolt erre az évre, ami az elfogadott és benyújtott konvergencia program szerint azt eredményezte volna, hogy a folyó áron számolt GDP 16,5 százalékkal növekedhet.
Nosza, szorozzunk: 66,6 x 1,165=77,5, azaz, ha meg is lenne a vágyott másfél százalékos gazdasági bővülés, akkor sem érné el a folyó áron nyilvántartott GDP a 80 ezer milliárd forintot! Szinte bizonyos, hogy idén – nagyon jó esetben – „0” körüli gazdasági növekedés lesz, ebből következően a 80 ezer milliárdos határ biztosan nem elérhető.
A miniszterelnök tehát megtévesztette hazai és külhoni hallgatóit,
ismét kiderült, hogy a számok/a tények nem nagyon zavarják. A melegtől és a kormányfő által kínált perspektívától ájuldozó közönség sajnos azt nem tudhatta meg, hogy Magyarország államadóssága az elmúlt tizenhárom évben bőven megduplázódott, a 2010. évi 21 ezer milliárd forintnyi adósság mára 49 ezer milliárdra emelkedett. Ezzel persze nehéz lett volna büszkélkedni.
„De 2022-ben jött egy újabb meteortámadás, ez a háború – és ez már keményebb dió. Ez a meteor letérített bennünket a pályánkról.
S azt tudom mondani Önöknek, hogy ma Magyarország, a magyar emberek és a magyar kormány azért küzd és harcol, hogy erről a letérített pályáról vissza tudjunk kapaszkodni arra a szokásos kerékvágásra, amely elvezet bennünket 2030-ig.
Azt látom, hogy legkorábban erre a pályára való visszatérés 2024. július környékén következhet be. (…) De a második félévben ki fogunk egyenesedni, és ha a Jóisten megsegít bennünket, akkor az egész év tekintetében, a 2023-as év tekintetében sikerül megelőznünk, elhárítanunk a bérek értékcsökkenését.” (Orbán)
Érdemes figyelmesen elolvasni az előző sorokat. No, nem a meteortámadás és a 2030-as vízió miatt. Orbán fondorlatosan azt „lógatta be”, hogy bizony még egy évig tart a gazdasági és társadalmi nyüglődés (drágulás, fogyasztás csökkenés, magas kamatok stb.) hiszen csak jövő nyárra prognosztizált felemelkedést.
Ez azt jelenti, hogy a 2023-as év – gazdasági értelemben biztosan – elveszett, a magyar polgárok életszínvonala pedig tovább romlik. Egyelőre semmi nem látszik a „kiegyenesedésből”, a bérek és a nyugdíjak drámai mértékben veszítenek értékükből, a Jóisten pedig ezekben a kérdésekben nem kompetens.
A magyar kormányfő 2023. július 22-én ismét „mellébeszélt”, egyetlen olyan konkrét tervet/elképzelést nem említett, amely a válságból való kilábalásunk tekintetében irányadó lehetne.
„Összegezve tehát, tisztelt Hölgyeim és Uraim, azt mondom Önöknek, a nagy világügyekben észnél lenni, a világgazdaságban összeköttetéseket építeni, az európai uniós vitákban harcolni, a szellemi ügyekben kitartani, a nemzetegyesítésben pedig állhatatosnak maradni.” (Orbán)
Öt pontban kaptunk tömör eligazítást a kormányfőtől, amelyből az első intelem – a legfontosabb – szerencsére a másik négyre is értelmezhető: „észnél lenni”! De ez nem csak a hallgatóságra, hanem az előadóra is vonatkozik!
