Vélemény.
„Százötvenöt évvel ezelőtt, 1868. június 18-án, Kenderesen született nagybányai Horthy Miklós, akinek a neve egyesekben barátságtalan indulatokat, a magyarok többségében viszont tiszteletet és nagyrabecsülést ébreszt.
Számtalan érv és bizonyító erejű történelmi tény szól amellett, hogy Horthy tisztességes, keresztény, hazájáért és népéért komoly áldozatokra kész államférfi volt, aki a legnehezebb időkben is vállalta a kormányzással járó megpróbáltatásokat. (…)
Elérkezett az ideje Horthy Miklós tisztességes és tárgyilagos megítélésének, érdemei elismerésének. Eleget hallottunk a „bűneiről”, de nem kellene örök időkre eltűrni azokat a marxista ihletésű rágalmakat, amelyeket radikális hangoskodók szűk csoportja rendre ismételget, valahányszor Horthy történelmi szerepének megítélése szóba kerül.”
(Magyar Nemzet – 2023. június 18.)
Így ír Magyarország egykori teljhatalmú uráról – Eljött az ideje Horthy Miklós tisztességes megítélésének című – jegyzetében Bánó Attila „nemzetes” tollnok. Horthy bűneit idézőjelbe teszi, a Horthy ellen megfogalmazott vádakat marxista ihletésű rágalmaknak tekinti.
Többször is elolvastam a fent idézett kisdolgozatot, és úgy döntöttem, hogy
nem tűröm némán a Horthy kultusz felélesztését
szolgáló – ki tudja már hányadik – megnyilvánulást. Álláspontom nem lesz új azok számára, akik rendszeresen olvassák írásaimat, ugyanis – szerénytelenül – egy korábbi Horthyval foglalkozó rövid jegyzetemből fogok részleteket átemelni.
Nem vagyok történész, nem vagyok író, nem vagyok szakértő, de nem vagyok „radikális hangoskodó” sem, ahogy a Horthy tevékenységét bírálókat Bánó gondolkodás nélkül megbélyegzi. Az alábbi sorok tehát tőlem származnak, azokat Horthy halálának (1957. február 9.) 65. évfordulóján vetettem papírra.
„Horthy Miklóst egy >>kimosdatott<< háborús bűnösnek tartom, aki több százezer ártatlan civil, munkaszolgálatos és kiskatona haláláért felelős. Míg az általa sorozatban kinevezett kormányfők felfegyverezték és háborúba vezették Magyarországot, addig a – tenger nélküli altengernagy rangban lévő és sokszor díszegyenruhában mutatkozó – kormányzó lovakat hajtott, teniszezett, vívott és szenvedélyesen kártyázott.
1920. és 1944. október 16. közötti tevékenysége mérhetetlen károkat és fájdalmat okozott, majd tesze-tosza kiugrási kísérletével kiszolgáltatta az országot a nyilaskeresztes fasiszta banditáknak. A véreskezű Szálasit és a teljes összeomlást is Horthy tehetségtelenségének és tehetetlenségének >>köszönhetjük<<.
Huszonöt év alatt – elsősorban a bethleni konszolidáció éveiben – persze voltak előremutató intézkedései, de a végbizonyítvány és a végeredmény siralmas, szégyellnivaló, megbocsájthatatlan. (…)
Ezért nagyon nem mindegy, hogy Horthy Miklós neve és cselekedetei milyen minősítéssel kerülnek a történelemkönyvek lapjaira. Emlékét ne feledjük, főleg azért ne, mert korunk szélsőséges politikai kóklerei és haszonlesői a Horthy-korszak és kultusz újraéledésén, újraélesztésén dolgoznak! Ezt nem hagyhatjuk szó nélkül!”
Véleményemet változtatás nélkül fenntartom.
Dr. Dávid Ferenc
