Vélemény.
Rövid írásomban a számoké lesz a vezető szerep. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint a magyarországi infláció a januári 26,2 százalékos értékről 25,8 százalékra csökkent (a magyar Központi Statisztikai Hivatal ettől kicsit eltérő módszertan szerint mér: a KSH-nál 25,7 százalékról 25,4 százalékra ment le).
Az Európai Unió második legmagasabb értéke a lett infláció, 20,1 százalékkal, a cseh 18,4 százalékos adat a harmadik legrosszabb. (Az Eurostat az Európai Unió statisztikai hivatala, feladata, hogy az EU-t olyan európai szintű statisztikákkal lássa el, amelyek lehetővé teszik az országok és régiók összehasonlítását.)
A mostani jelentésből látható, hogy az EU 27 tagállama közül 16 már elérte az egyszámjegyű pénzromlást 2023. február/2022. február viszonylatában. Nézzük csak, a teljesség igénye nélkül hat ország mérsékeltnek mondható éves átlagos inflációs ütemét:
• Luxembourg 4,8 %
• Belgium 5,4 %
• Spanyolország 6,0 %
• Görögország 6,5 %,
• Németország 9,3 %,
• Olaszország 9,8 %
Ezeket a számokat érdemes összevetni a magyarországi értékkel (25,8), ami után könnyen megállapítható, hogy a kormány által hosszú ideje szajkózott „háborús infláció” csak egy hazug és félrevezető politikai propagandaszöveg.
Az EU 27 tagállamának éves átlaga ugyanis „csak” 9,9%, amelyben természetesen benne van a kiugróan rossz magyar érték is. Célszerű egy pillantást vetni régiós szövetségeseink /?/ adataira is: ugyan kedvezőtlenek, de jóval alacsonyabbak a mienknél: Csehország 18,2 %, Lengyelország 17,2 %, Szlovákia 15,2 %, azaz mindhármuk esetében húsz százalék alatti értéket regisztráltak.
Nem állunk jobban az élelmiszerárak alakulásának összehasonlításakor sem.
Az okokat tételesen nem elemezve most is kizárólag a „számok nyelvén” beszélek, és az alábbiakban sem közlöm a teljes listát: a három legrosszabb, és a három legjobb érték következik.
• Magyarország 47,0 %
• Litvánia 29,7 %
• Szlovákia 28,7 %
• Luxembourg 13,5 %
• Írország 13,3 %
• Ciprus 9,1 %.
Az Európai Unió idetartozó mérőszáma: 19,5 %. Az EU-27 listában szokatlanul magas értékek szerepelnek, mégis szembetűnő, hogy
a magyar adat ötször kedvezőtlenebb a ciprusinál, és két és félszer rosszabb az EU átlagánál.
Részletes elemzés nélkül is egyértelmű, hogy a magyar kormány hibás gazdaságpolitikai gyakorlatának (a magas áfa-szintnek, a bolti kiskereskedelmet sújtó ágazati különadónak stb.) meghatározó szerepe van a kialakult drámai folyamatban és helyzetben.
Ha nem így lenne, akkor a kiváló mezőgazdasági adottságokkal és tradicionális agrár-feldolgozóiparral rendelkező Magyarország éves élelmiszerinfláció értéke – kisebb – nagyobb differenciával, de – „igazodna” az EU középértékhez, azaz 18-22 % közötti sávban foglalna helyet.
