Tűpontos meglátások.
Balatoni József, azaz Jocó bácsi hosszú bejegyzésben reagált az elmúlt hetek történéseire. Mint ismert, hetek óta tartanak a tanári tiltakozások és a tüntetések, amelyek akkor indultak be, amikor a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból polgári engedetlenség miatt kirúgtak öt tanárt.
Azóta Gulyás Gergely már belengette a tanárok béremelését, Jocó bácsi szerint azonban ez édeskevés.
Az ország kedvenc tanárának bejegyzését rengetegen osztják:
A kommunikációs gépezet működik: mindenhonnan harsogják a politikusok, a hivatalos kommunikátorok, hogy egyetértenek a pedagógusok béremelésének követelésével, sőt, már ugye egy soha nem látott béremelést is belengettek, tele feltételes móddal, ami igazából
egy sosem látott ámítás.
Igen, az.
De legalább jól hangzik. Minden másról hallgatnak. Csak erre reagáltak, a pedagógusokat pénzéhes, semmivel sem elégedett, a nekik semmi sem elég attitűddel rendelkező embereknek állítják be, tudatosan hergelve és félrevezetve az embereknek. Pedig a bérkövetelés csak egy nagyon kis szelete, az nagyon nem old meg már semmit.
Igen, szükséges, igen kell, de nem elég.
Ennél sokkal többről szól ez. Az egész tüntetés, sztrájk, engedetlenség nem csak erről szól. Sőt. Értem, miért ezt emelik ki. Tudatosan, manipulatívan.
Az a tanár, aki megelégszik ezzel, és hátradől, őt tényleg nem érdekli a jövő, a gyerekek, a pénz. Szerencsére ebből van kevesebb. A kormány pedig hallgat,
nem reagál a béren kívül semmire.
Pedig lenne mire…
Nem reagálnak az önálló Oktatásügyi Minisztérium igényére.
Nem reagálnak a diákok terheinek csökkentésére.
Nem reagálnak az elavult, nem 21. századi NAT átalakítására.
Nem reagálnak a tanárok óraterheinek csökkentésére.
Nem reagálnak a szabad tankönyvválasztás visszaállítására.
Nem reagálnak a borzasztó minőségi, szakmaiatlan tankönyvek ügyére.
Nem reagálnak a tanulási környezet, az iskolák leromlott állapotának javítására.
Nem reagálnak a mindennapi, minőségi munkát akadályozó eszközhiány megoldására.
Nem reagálnak a rosszul működő, erősen centralizált tankerületek átszervezésére.
Nem reagálnak a pedagógusképzés átalakítására.
Nem reagálnak a valódi szakmai kommunikáció kialakítására.
Nem reagálnak a tanári és iskolai önállóság visszaadására.
Nem reagálnak a tanári pálya kontraszelektáltságára.
Nem reagálnak az oktatást segítő munkatársak, szakemberek helyzetére.
Igen, ezekre mind nem reagálnak. Pedig az egész ezekről is szól, ugyanolyan súllyal és erővel, mint a bérek.
Igen, megengedhetetlen, hogy egy országnak ne legyen önálló, oktatással foglalkozó, külön minisztériuma.
Igen, a gyerekek és a pedagógusok óraterhei irreálisak ami a minőségi munka rovására megy mindegyik fél részéről.
Igen, a NAT elavult, nem reagál a 21. század kihívásaira, nem a szükséges képességeket, készségeket fejleszti, és
felesleges tudástömkeleget vár el a diákoktól.
Igen, sok esetben egy tankönyv két verziójából lehet választani, ezek pedig tele vannak hibákkal, tévedésekkel, összefércelt munkák.
Igen, rengeteg plusz teher a pedagógusnak a rossz tankönyvek okozta anomáliák kezelése, kivédése, a szülőknek pedig adott esetben a jobb minőségű, drága tankönyvek beszerzése.
Igen, a gyerekek régi, kopott padokban ülnek, a falak omladoznak sok helyen, festés csak akkor van, ha a szülők megoldják, rohadnak az épületek nagyon sok iskolában.
Igen, 2022-ben krétával írunk göcsörtös táblára, nincsenek sporteszközök, kísérleti felszerelések, a nagy csinadrattával megvett digitális eszközök fenntartásához
nincs semmilyen támogatás sem.
Igen, a tankerületek sajnos sokszor nem segítik, hanem a tömérdek mennyiségű adminisztrációval akadályozzák a munkánkat, nem a tankerület van az iskolákért, hanem fordítva.
Igen, a pedagógusképzés évek óta nem megfelelő, nem gyakorlatorientált, nem ad módszertani sokszínűséget, nem készíti fel a hallgatókat a valós iskolai életre.
Igen, szinte semmilyen kommunikáció sincs, a Nemzeti Pedagóguskar sokszor nem a pedagógus társadalom véleményét tükrözi, hanem az elvárt szavakat, nem ülnek le az érintettekkel a tankerületvezetők sem, kivéve, ha levelet kell átadni.
Igen, az iskoláknak szinte semmi döntési joguk nincs, minden megszabnak, a mozgástér kicsi, és átláthatatlanná teszi a rendszert.
Igen, ördögi körbe kerültünk, mert a tanárhiány egyik legnagyobb veszélye az a szakórák elmaradása mellett az, hogy a nem feltétlenül a pályára való (és most nagyon diszkréten fogalmaztam) tanárokat lehetetlen kitenni, hisz az számít, hogy egy álláshely be legyen töltve, a többi mellékes.
Igen, nem csak pedagógusok dolgoznak egy iskolában, lecsökkentették a létszámukat, a terheik az egekben, a fizetésük pedig ugyanúgy megalázó.
Ezek mind egyenként is súlyos problémák, ezek mind akadályozzák a minőségi munkát, erősen
korlátozzák a gyerekek tanuláshoz való jogát, a fejlődést.
Ezek mind égető, azonnal megoldandó feladatok.
Ezek mind az összeomláshoz vezetnek.
Ezek mind a jövő generáicóit veszélyeztetik.
És ezek mind, amikre a kormány, az oktatásügy egyáltalán nem reagál, hallgat, mintha nem is létezne, mintha nem is követelnénk ezeket mindannyian. Ezek mind nem is érdeklik őket?
Igen, a bérrendezés feltétlenül és azonnal szükséges. Ahogy az összes többi dolog is!
Azokkal mi lesz?
Azokra miért nem készül megoldás, javaslat?
Nem, nem hangzatos ígéretbuborék.
Valódi megoldás.
Azonnal.
Nincs más lehetőség!
A rossz hírem pedig az, hogy ezek a problémák mindenkit érintenek, ezek nem csak a tanárok gondjai, hanem mindenkié.
Jó lenne már ezt végre felfogni, minden oldalon.
Nem politikai csatározásokat folytatni, nem harcolni mindennel és mindenkivel, nem a kormány ellen a saját érdekükben használni a tüntetéseket pózolásokkal.
Hanem tenni és dolgozni ezen.
Most.
Holnap már késő.
