Ontják magukból a betegotthon falai az isteni energiát.
„A betegápolásban, idősgondozásban fontos többlet az a lelki segítség, amelyet az egyházi szociális intézményekben megkapnak a gondozottak életük nehéz időszakában”
— jelentette ki a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára szerdán Budapesten.
Az alapítása 30. évfordulóját ünneplő Időskorúak Árpád-házi Szent Erzsébet Szociális Otthonában Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutatott be hálaadó szentmisét.
A mise után mondott köszöntőjében Soltész Miklós örömtelinek nevezte, hogy ma már az állam és az egyházak együtt tudnak működni az emberek szolgálatában, és az egyházi intézmények megkapják közfeladatot ellátó munkájukhoz ugyanazt a támogatást, amit az állami, önkormányzati fenntartásúak.
Az államtitkár felidézte, az otthont fenntartó Magyarok Nagyasszonya Társaságának megalakulására 1986. április 15-én ütötte rá jóváhagyó pecsétjét az Állami Egyházügyi Hivatal. Ezt megelőzően 1983-ban tárgyalta az MSZMP központi bizottsága a rendalapítási kérelmet.
Az ülésen Kádár János, aki belügyminiszterként maga is részt vállalt az 50-es években a szerzetesrendek feloszlatásában — a jegyzőkönyv szerint — azt mondta, jobb lett volna nem feloszlatni minden rendet. Az új női szerzetesrend alapítása pedig az egykori pártállami vezető szerint „nem volna kártékony„, mert az apácák „jó betegápolók szoktak lenni„, ugyanakkor számolni kell azzal, hogy „esetleg gyötörni fogják” a betegeket, hogy gyónjanak, áldozzanak.
Ebben az intézményben 30 éve senki nem gyötri az időseket, de megkaphatják azt a lelki táplálékot, amire szükségük van — mondta Soltész Miklós, hozzátéve,
az épület falai között érezhető Isten jelenléte és a mennyország ígérete.
Erdő Péter szentbeszédében felidézte: a 80-as években, amikor megalapították az otthont fenntartó Magyarok Nagyasszonya Társaságát, még csak nagyon kis lépesekkel haladt az egyházi élet kibontakozása, az egyházi intézmények újjászületése. De az a kis lépés annak idején „nagy biztatást jelentett„, hogy megújulhat Magyarországon a szerzetesi, a megszentelt élet.
Kitért arra: a rendszerváltás idején az újjászülető szerzetesi közösségek keresték, hogyan térhetnek vissza eredeti küldetésükhöz, és mi az, amit abból a mai világban meg tudnak valósítani. A Magyarok Nagyasszonya Társaság esetén a küldetés kézenfekvő volt, de az otthon létrehozásához bátorságra és sok szolidaritásra, segítségre is szükségük volt.
A bíboros arról beszélt: az egyházi fenntartású intézmény „sajátos küldetése„, hogy tanúságot tegyen a hitről, a reményről és a szeretetről. Megjegyezte, ez az, amit azóta is érez az otthon falai között, ahányszor csak meglátogatja.
Erdő Péter arra kérte a szerzetes közösséget — akiktől az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye december 31-től átveszi az otthon fenntartását –, tanúságtételükkel, munkájukkal és imáikkal továbbra is segítsék az otthon működését, hogy az még sok évig lehessen hitet, reményt és szeretetet sugárzó központ.
Az otthon munkatársaitól és lakóitól azt is kérte a bíboros, hogy munkájukat, imádságukat és szenvedésüket ajánlják fel Európa és a világ békéjéért, mert ma erre van a legnagyobb szükség. A kanadai adományokból épített, 104 férőhelyes intézmény 1992. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit, a lakókról — akiknek átlag életkora 90 év –, két szinten, 52 szobában gondoskodnak.
Az otthont az idei év végéig fenntartó Magyarok Nagyasszonya Társaságot Lékai László bíboros alapította 86-ban. Első tagjai a Magyarországon az 50-es években feloszlatott Jézus Szíve Népleányai Társaságának korábbi szerzetesei voltak.
(MTI korrigálva)
