Az Orbán-párt szellemi elitje is jelen volt a rendezvényen.
Orbán Viktor rendszerének ideológiai programadója, az „új jobboldal” a legtöbb elemében valójában teljesen idegen a konzervativizmustól – mondta Körösényi András politológus két héttel ezelőtt egy olyan konferencián, melynek hallgatóságában ott ült Schmidt Mária, vagy éppen Békés Márton. A Válasz Online közzétette a teljes előadás szövegét, amiről a Népszava számolt be.
Az előadásban Körösényi többek között arról beszélt, hogy megjelent az új jobboldaliság eszméje, mint egyfajta kormánypárti konzervativizmus. Az új jobboldal a NER politikai-ideológiai programadója, igazolója kíván lenni. Kőrösényi úgy látja, a konzervatívok a politikai cselekvés szintjén támogathatják ugyan a NER-t pragmatikus vagy politikai okokból, érdekből, vagy a kisebb rossz okán, de aligha támogathatják feltétel nélkül, úgy, mint a konzervatív beállítódás és politikai eszmeiség megtestesülését. Mint hangoztatta,
négy olyan jellemző tulajdonsága van a NER-nek, amit miatt nem tekinthető konzervatívnak:
Az egyik a politikai radikalizmus. Ezek közé tartozik az egyre több területet érintő átpolitizálás, ellenségkép-konstruálás és a politikai diszkrimináció.
A második ilyen az intézményellenesség, s azon belül a „joguralom” elutasítása. Az Orbán-rezsim permanens intézményátalakító hevülete vetekszik az egykori reformkommunistákéval – állapítja meg.
Harmadik okként az autoriter hatalomgyakorlás feltétlen támogatását nevezte meg, melyek aligha egyeztethetők össze a konzervatív politikai eszmékkel vagy gyakorlatokkal. Az egyik az önkényes módon működő hatalom, amely nem tartja tiszteletben a fennálló törvényeket, konvenciókat, eljárási szabályokat, hanem folyamatosan felülírja azokat. Ezt mutatta a 2010-es évek első felének permanens alkotmányozása, később számos törvényhozási terület, a rendkívüli jogrend kiterjedt alkalmazása, vagy például az idei pedagógussztrájk rendeleti úton történő ellehetetlenítése. Ez önkényessé, kiszámíthatatlanná teszi a hatalomgyakorlást.
Negyedik jellemvonás a népakaratra vagy a választók többségére történő folyamatos hivatkozás, ami szinkronban van Orbán Viktor és a Fidesz 2002 után bekövetkező populista fordulatával, és a 2010-től kiépült NER legfőbb legitimációs elveivel. Az Orbán-rezsim a népre hivatkozik,
„de valójában szabad mandátumot, korlátlan felhatalmazást vindikál a többség által megválasztott népvezér számára,
aki így (kétharmados parlamenti többséggel) egyfajta választott diktátorrá válik”.
Körösényi András szerint nem zárja ki egymást a hatalmat gyakorlók választáson történő kiválasztása, megerősítése és az autokratikus hatalomgyakorlás. A tömeg vagy a nép azonban aligha tekinthető feltétlenül valamiféle autonóm józan ész megtestesítőjének, akit a konzervatív politikusok illetve az elit követhetne.
A valóságban ugyanis (különösen ha a politikai táborral történő azonosulás erős) gyakran éppen a fordítottja történik: a választók követik pártjukat vagy annak vezetőit véleményük kialakításában. Jó példa erre a Fidesz-szimpatizánsok oroszbarátsága, amely „eredetileg” meglehetősen alacsony volt, hiszen a magyarokat – de a jobboldaliakat különösen – inkább az oroszellenesség jellemezte.
Az „oroszbarátság” Orbán Viktor 2009-2010-es pálfordulását követően emelkedett fel és maradt töretlenül magas szinten, egészen az Ukrajna ellen február végén kezdődő orosz invázióig. A szavazók tehát politikai vezérüket követték véleményük kialakításában.
Beszédét azzal zárta, hogy a konzervativizmus mint eszmei irányzat híveinek érdemes nagyobb távolságot tartaniuk az új jobboldal rezsimigazoló ideológiájától.
(via, valaszonline.hu / nepszava.hu)
