Varga Zoltánnak elege lett a győzelmi jelentésekből.
Varga Zoltán, a Demokratikus Koalíció politikusa Facebook-oldalán fakadt ki, miután a Fidesz meghekkelte az előválasztás informatikai rendszerét.
Írását változtatás nélkül közöljük:
„Kib@szott győzelmi jelentéseket tolnak a képünkbe immár tíz éve!
Legyőztük már Brüsszelt. Ez patent. Kurv@nagy győzelem volt jegyzem meg, most
ott kuncsorog ez a szerencsétlen,
hogy legalább annyi pénzt adnának már, amivel az önmagába szerelmes Szijjártó „dógozóbajáró” repcsijét megtankolják.
Legyőzte Sorost, őt feszt legyőzi. Hogy ne nevessen a kisöreg majd a végén. Van, hogy naponta. Legalábbis a hangok ezt susogják a Kedves Vezetőnk fejében, így ezt olvassuk a trágya kék óriásplakátjaikon is, mintha nem tudnánk ezt fejből, álmunkból felrázva is.
GYŐZTÜNK!
Legyőzte, Gyurcsányt. Haha! Nebazz, tényleg? Szép egy győzelem volt ez is.
Gyurcsányt tíz éve, nemhogy meggyanúsítani nem tudta Polt Gumigerinc Péter, de még megkarcolni sem.
De, amúgy is van némi gebasz a Kedves Vezető agyában, mert egy legyőzött embertől ritkán retteg a diadalmas győztes.
Ő retteg. Már pénzért is ezt hirdeti.
Eddig is tudtuk, de legalább ezért nem fizettünk ki milliárdokat a hányinger Orbán-csicskáknak, hogy szeretett kis emberkénk belesírja bánatát a nagy magyar éterbe, miszerint neki „dermesztő és ijesztő, hogy Gyurcsány Ferenc még mindig a közéletben van”.
Ez azért jópofa, nem? Hadseregnyi tekes, méteres várfalak, golyóállóüveg-hegyek, előkóstolók, budiellenőrzők (ezt soha nem tudtam: kipcsakunk produktuma előtt, vagy után ellenőriznek?), külön éjszakai és nappali kevlár, boszorkányok, és más rontás levételére alkalmas állami varázslók, mindez nem elég, emberünk reménytelenül retteg egy tornacipős, vigyorgó langalétától.
Mondjuk, nem csodálom.
Győztünk! Legyőzte a vírust.
31000 magyar áldozatnak ez nem sikerült.
Nekik már hiába hazudozik ez a gazember győzelmi jelentéseket. Ők a legdrágábbat adták ezért a mondatáért: „aki megbetegszik, meggyógyítjuk.”
Győztünk! Sikerült már az első nap első órájában, gondolom nagyon sok milliárdért, meghekkelni az ellenzéki előválasztást, pedig az összes hányás propaganda-csapból is az ömlik, hogy soha nem volt ENNYIRE szeretett, népszerű, szép, okos, magas, csinos, erős, snájdig… és szerény a mi „győzőnk.
Az örök győztes kisember meg páni félelemmel a szemében, talpig kevlárban, tekesek hermetikus gyűrűjében, nemzete tiszteletével övezve, szeretett népe fölött a várban ül puccos kolostorában, és boldog, hogy az elvileg nem létező ellenzék, elvileg senkit nem érdeklő előválasztását, a történelem konokul forgó kerekét, az egyre közelgő, számára felettébb kínos jövőt sikerült, ha fogcsikorgatva is, de néhány pillanatra megakasztani.”
