Nem bosszúból. Még annál is rosszabb.
Olvasom a Magyar Evangéliumi Testvérközösségről és Iványi Gáborról a legfrissebb híreket.
Nem értek egyet mindazokkal, akik évek óta azt ismétlik, hogy Orbán rendre bosszút áll azokon, akik egykor vele jót tettek. Lehet, hogy több példa akad erre, amúgy ez a pszichózis egyik jellemző tünete, ám Iványi Gábor esetében szerintem egészen másról van szó.
Iványi Gábor bűne, hogy megtestesíti azt a keresztény embertípust, amely tökéletes ellentéte az Orbán-féle pszeudo-, vagy kriptokereszténységnek, a hazug szemforgatásnak, a totálisan kiüresített álkereszténységnek.
Orbán számára elviselhetetlen és megbocsáthatatlan, hogy van valaki, akinek az igazi kereszténységét ő megközelíteni sem képes.
Orbán számára kibírhatatlan, hogy míg ő, aki reggeltől estig a kereszténységről hadovál, teli gyűlölettel, bosszúszomjjal, kíméletlenséggel, kizárólag saját érdekeit tartva szem előtt, addig van egy ember, aki nem azzal próbálja kétségbeesetten igazolni önmaga kereszténységét, hogy úton-útfélen arról szónokol, hanem aki hitének és hagyományának legnemesebb értékrendje szerint teszi a dolgát: segíti az elesettet, a rászorulót, a nélkülözőt, a megnyomorítottat.
Ez az, amiért Orbán sosem lesz képes megbocsátani Iványi Gábornak. Benne kénytelen szembesülni önmaga ellentétével, azzal, aki sosem volt és sosem lesz.
Tegnap óta tudjuk, hogy Orbán milyen „igazi férfivé” szeretett volna válni.
Igazi kereszténnyé azonban soha, semmikor.
Gábor György
.
