A szegényeknek semmi esélye.
A GKI Gazdaságkutató Zrt. Az egészségügy helyzete Magyarországon címmel készített kutatást, amelyet nemrég hoztak nyilvánosságra.
Az anyagból kiderült, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben egyre több az akadály, ráadásul az állam nem is akar ezen javítani.
Azt is megállapítják,
tudatosan a magánegészségügyi rendszer felé terelik a betegeket,
azoknak a szolgáltatásoknak az igénybevételét viszont csak a társadalom egy szűk rétege engedheti meg magának.
Mindeközben Magyarországon a születéskor várható élettartam mintegy öt évvel elmarad az Európai Unió 28 tagországának átlagától, és a többi visegrádi országénál is alacsonyabb.
A férfiak átlagosan csaknem
hét évvel kevesebbet élnek, mint a nők.
Az sem ad túl sok okot az optimizmusra, hogy a százezer lakosra számított halálozási ráta a teljes magyar lakosság körében 2015-ben 45 százalékkal volt magasabb, mint az uniós átlag, és jelentősen meghaladta a többi visegrádi ország átlagát is.
Elméletileg ilyen esetben a kormányok elkezdik emelni az egészségügyre szánt kiadásokat, de ez nálunk felemásan történt meg: Magyarországon 2003 és 2016 között az egészségügyi közkiadások 58, a magánkiadások pedig 92 százalékkal nőttek.
Reálértéken azonban
a kiadások a közszférában mintegy 13 százalékkal csökkentek,
tehát az állam ennyivel kisebb mértékben járul hozzá az egészségügy működéséhez.
Mindez ahhoz vezetett, hogy egy magyar polgár átlagosan
55 ezer forintot fizet ki egy évben magánegészségügyi szolgáltatóknak.
A V4 országai közül nálunk a legmagasabb az egy főre vetített magánegészségügyi költés, a többieknél egyharmaddal kevesebb.
A jobb ellátást persze nem tudja mindenki megfizetni, a magyar lakosság 40-50 százaléka ezt nem engedheti meg magának. Ez egyúttal azt jelenti, hogy az állam fokozatosan engedi el a kevésbé jómódúak kezét.
(via 168 Óra)
