Szarvas Koppány Bendegúz: Csúnyán összeomlott Tarlós szakértői imázsa a választásokra

A jól felépített szakértői kép Tarlósról összeomlóban van, méghozzá éppen saját maga rombolja le. Valójában ez a imázs mindig is hazug volt, csak ügyes marketingfogás, ami eltakarta Tarlós tulajdonságait, amelyek alkalmatlanná teszik a főpolgármesterségre: a gyávaságát, a sértődékenységét és a korlátoltságát. Szarvas Koppány Bendegúz véleménycikke a Nyugati Fényen.

Jelentős részben az igazságérzetem az, ami a politikába vitt, és valószínűleg az igazságérzet miatt szokott különösen bosszantani az érdemtelen elismerés és népszerűség. Valószínűleg ezért is van különösen bögyömben Tarlós István.

Közhelyszámba megy, hogy Budapesten Tarlós népszerűbb, mint a Fidesz, ami nekem mindig is abszurd volt. Szerencsére, úgy tűnik, kezd derengeni a valóság és lassan a Fidesz mellé csökken Tarlós támogatottsága, de még így is alaptalanul magas.

Valamiért a Fidesznek sikerült felépíteni egy fals „kicsit karcos dörmögő szakember” imázst, amit még ellenzéki oldalon is bevettek sokan. Biztos segített benne, hogy

Tarlósnak mély a hangja, mérnöki végzettségű és bunkó, amilyennek egy kompetens szakit az átlagmagyar elképzel.

Biztos sok újságírót elbűvöl a nekik tartott standupjain, és szórakoztató, ahogy harákol, és mindezzel el tudja terelni a figyelmet a szánalmas valóságról. Arról, hogy a valóságban köze nincs a szakértelemhez, és csak egy dologban profi: a felelősség áthárításában.

montázs: Nyugati Fény

Valahányszor kipattan egy botrányos vagy ciki ügy, ő egyből elkezd mosakodni és a kormányra, az ellenzékre, a széljárásra, vagy amikor igazán mélyre megy, a beosztottaira fog mindent. Mintha semmilyen fontos ügyhöz köze nem lenne, amely esetben viszont felmerül a kérdés:

akkor Tarlós István minek van?!

Ennél a felelősséghárító mismásolásnál még Puzsér is jobb, ő legalább tényleg leordítaná látványosan Orbánt, nem hagyná magát alázatosan fenyíteni, mint most Tarlós. Karácsony pedig akkor is kompetensebb városvezető lenne ennél, ha minden munkanapot hat Unicummal kezdene és ráküldene valami nyugtatót is.

Például KG politikai túlélési készsége hasznára válhat az őt támogató pártok közötti egyensúlyozásban, míg Pistánk egy az egyben a Fidesz bábja.

Számos ilyen konkrét eset van, amiben megmutatkozik Tarlós inkompetenciája és alamuszisága, én pedig összegyűjtöttem néhányat, aszerint sorrendbe téve, hogy mennyire dühítőek.

1. Vitézy Dávid

Vitézy szerepéről megoszlanak a vélemények. A külső szemlélők többsége kompetens, vízióval rendelkező fiatalembernek tartja, akinek a nevéhez nagyjából az összes előremutató fővárosi fejlesztés (új buszok, Bubi, Futár, etc.) kötődik.

Az ironikus a dologban, hogy ő is úgy került oda, hogy valakinek a valakije, de a nagy számok törvénye alapján még a NER-ben is születik néha véletlenül egy meritokratikus döntés.

Másrészt a BKV-sok, akikkel beszéltem, nagyjából úgy vannak vele, mint én a bevezetőben Tarlóssal. Legtöbbjük szerint csak learatta a babért olyan projektekért, amiket már előtte, akár egész a Demszky-érában raktak össze. Akárhogy is, tény, hogy előremutató, a maguk idejében innovatív fejlesztések valósultak meg, amíg Vitézy volt a BKK vezérigazgatója, amik aztán elapadtak a távozása után.

S hogy miért kellett távoznia? Jó eséllyel azért, mert zavarta a ’70-es években megragadt szürke, beton- és autófetisiszta Tarlós köreit és ízlését. Utólag a leváltásának magyarázásakor Tarlós előhozakodott mindenféle hülyeséggel, például azzal, hogy lejárt Vitézy megbízatása, mintha azt nem lehetne meghosszabbítani.

Felemlegette, hogy a Tütü bárba járt, mintha ez határozná meg valaki kompetenciaszintjét, még egy-két burkolt melegezés is megesett, de persze felelősséget nem vállalt a főpolgármester egy olyan személyi döntésért, ami az ő jogköre.

Bónusz: az Index volt olyan kedves és címadásával tovább erősítette Tarlós megalapozatlan „szaki” imidzsét. De nem érdemes ezt felrónunk nekik, a sajtót nem terheli felelősség – ebben hasonlóságot mutat a Tarlós által elképzelt főpolgármesteri szereppel.

2. E-jegyrendszer

Milliárdok mentek el rá. Lett e-jegyrendszer? Nem lett e-jegyrendszer. Most készül lenni valami élhetetlen katyvasz helyette, remélhetőleg ez már nem mállik szét az inkompetencia és korrupció eróziója közepette.

A felelős? Természetesen az Ismeretlen Fővárosi Beosztott És Alvállalkozó, Akinek Tarlós István Véletlenül Sem Felettese Vagy Megrendelője.

3. Befejezetlen 4-es metró

Tarlós politikai túlélésében valószínűleg a felelősséghárítási képessége mellett politikai gyávasága is szerepet játszhat. Nem vállal konfliktust azokkal, akik vissza tudnak szólni, és nem megy bele olyan projektbe, ami kockázatos lehet, ha mégoly fontos lenne is a végigvitele.

Ilyen a négyes metró, amit eleve jóval hosszabbnak szántak, és úgy is lett volna értelme. Az eredeti tervek szerint legalább a Bosnyák, de inkább a 15. kerületi Fő térig kellene érnie, és akkor több lehetne egy hetesbuszpótló
metrónál.

De az előző évtizedekben annyira elnyúlt, annyi negatív jelentéstartalmat vett föl a negyedik metróvonal, hogy inkább lezárta az építkezést, persze felavatva azt, ami elkészült. Kár, hogy nem szorult belé annyi harci szellem, mint urába, hiszen a felcsúti kisvasútról az a mondás, hogy ha támadják, meg kell hosszabbítani.

De az is lehet, hogy az állítólagos szakértő Tarlósnak és az állítólagosan kormányképes Fidesznek túl nagy falat lenne egy ilyen nem stadion jellegű beruházás végigvitele? Szinte bele sem merek gondolni…

4. 3-as metró

„Úúúúristen, hol kezdjem?!” – sóhajtok fel magamban, mikor nekiveselkedek ennek a pontnak. A hármas metró története olyan fiaskó(sorozat), aminek a számbavétele egy külön cikket tudna megtölteni, ha pedig a hátterét is feltárná valaki mindegyik esetnek, az egész cikksorozatot tenne ki.

Kezdődik a dolog azzal, hogy hagyták addig rohadni, amíg már életveszélyessé vált, és többször füstölni kezdett. Ekkor Tarlós előadta a drámakirálynőt és szívhez szólóan nyilatkozott jobbra-balra arról, hogy ő bizony leállíttatja a vonalat. Szerencsére a felújítás megkezdődött még mielőtt emberéletben esett volna kár.


.

De ez csak fokozta a tragikomédiát, mert mint kiderült, azért is állnia kellett a projektnek, mert nem találtak időben egy megfelelő céget, amelyik szolgáltatja a pótlóbuszokat az építkezések alatt – és természetesen megfizeti az „alkotmányos költséget” is. De a felújítás legalább végre-valahára megindult, aztán tart azóta is.

És én el tudom fogadni azoknak a nézetét, akik szerint a Demszky-éra borzasztó volt, és megértem, ha nem akarják annak a restaurációját, ha nem is feltétlenül osztom ezeket a nézeteket (vagy legalábbis érdemesnek találnám differenciáltan nézni a 20 évet).

De aki szerint Demszky rossz és elkerülendő, az nem akarhatja Tarlóst sem,

hiszen elég egymás mellé tenni gondolatban a hármas vonal „felújított”, klímátlan panda kocsijait és a kettes metró ténylegesen új példányait, és nyilvánvalóvá válik, hogy a Tarlós-korszak messze alulmúlja a Demszky-érát.

5. Patkányinvázió

Mint írtam, a felsorolás aszerint van sorrendben, hogy melyik mennyire bőszít fel. Nos, az utolsó pont egy nagyságrenddel dühítőbb számomra az összes többinél.

Mint közismert, a bábolnai TSZ-nek illetve utódszervezetének köszönhetően Budapest a hetvenes évek óta patkánymentesnek volt tekinthető. Ezt a negyven évet, a kevés töretlen sikerszéria egyikét sikerült a Tarlós-rezsimnek tönkretennie. Mostanra annyira elszaporodtak a patkányészlelések, hogy az Index még hőtérképet is kirakott róluk.

Hogy miért tartom pont ezt ennyire dühítőnek?

Azért, mert a patkánymentesség egy olyan látványos és egyértelmű előny volt, amivel Budapest az elmúlt 40 évben töretlenül büszkélkedhetett, míg például Párizs nem. Olyan tényező volt ez, ami összehozhatott volna népiest és urbánust, hiszen Párizs a Hanyatló/Művelt Nyugat szimbolikus városa, vagyis ha egy ilyen látványos szempontból sikerül egyértelműen lehagyni, arra büszke lehet a kuruckodó mucsai és az öngyarmatosító kozmopolita is, még ha eltérő előjellel is.

Volt egy közös pont, amit nem becsültünk meg eléggé, és csak remélni tudom, hogy az inkompetens, gyáva, álságos Tarlós bukása utáni következő vezetőség ezt hamar helyreállítja, és megint lesz egy dolog, amire közösen büszke lehet minden budapesti pártállástól függetlenül.

Amint a fenti példák bizonyítják, ez a váltás nem jöhet elég hamar.

Szarvas Koppány Bendegúz

(a szerző a Momentum politikusa, VIII. kerületi képviselőjelöltje)