Két tragikus esetről számol be legújabb jegyzetében az írónő.
„Nekem egy éven belül két ismerősöm halt meg a János kórházban, mindkettő túlélhette volna.
Az egyikük elesett és beverte a fejét, halálának oka kórházi fertőzés. A másikuk rákbeteg volt, megműtötték, halálának oka szintén kórházi fertőzés. Egyikük sem volt még ötven.”
– írja vasárnapi cikkében a 24.hu-n Karafiáth Orsolya.
De egy személyes példáról is beszámol:
„Pár hónapja bementem a rendelőintézetbe, jelentkeztem a betegfelvételen, miszerint fáj a fülem, szédülök, szeretnék időpontot. Jó, van, két és fél hónap múlvára. Huh, az nem most lesz, mondtam, fogalmam nincs, hol járok két és fél hónap múlva. Eloldalogtam.
Aztán a fájdalom enyhült kicsit, próbáltam nem figyelni rá. Ám végül bedurrant a fejem. Vissza. Most öt hétre kaptam volna időpontot. Sírva fakadtam, hogy de hát nagyon fáj, és voltam már itt.
A válasz: „Erre vannak a magánrendelések.”
Eldurrant az agyam, pánikrohamot kaptam, zokogva, remegve botorkáltam ki, majd összeestem a rendelő előtt.”
Karafiáth dühösen teszi fel a kérdést:
„És ezek után ne érezzük azt, látva a most napvilágra került 2019-es költségvetés számait, hogy a rohadt életbe, hát tényleg tűrjük ezt?
Hát nekünk már az sem elég a garnitúra elzavarásához, hogy az életünket, a puszta létünket semmibe veszik?! Hogy tök mindegy, élünk-e, halunk-e?!”
(Az írónő teljes cikkét itt találod.)
Add tovább, hogy másokhoz is eljusson a valóság!
