Oroszi Babett, a Gőbölyös Soma-díjas tényfeltáró újságíró gondolatait a Facebook-oldaláról változtatás nélkül közöljük.
Sokan, nagyon sokan szokták tőlem kérdezni, hogy mi értelme van a sok kutatásnak és munkának, ha a cikkeink hatására valójában nem történik semmi.
2014 decembere volt, Becker Andrással közösen dolgoztunk a Tiborcz Istvánról szóló cikken. Tisztán emlékszem minden mozzanatra.
Az alapötlet az volt, hogy gyűjtsük össze Tiborcz István Eliosos közbeszerzéseit, és nézzük meg őket alaposan. Már akkor, amikor gyűjtögettem az adatokat, éreztem, hogy itt valami nagy dolog készül.
Úristen, mennyi?! Ezt kiabáltam, miután a táblázat elkészültével megláttam a végösszeget. Azt, hogy mennyi pénzt nyertek.
Aztán néhány nap múlva András felhívott. Izgatott volt, ami hamar átragadt rám is.
„A Sistrade! Hamar Endre cége készítette elő a pályázatokat!!”
Tudtuk mind a ketten, hogy amit talált, az VALAMI. Az az igazán valami. Hiszen ez összeférhetetlen, mert Hamar, Tiborcz jóbarátja az Eliosban is benne volt.
Összeállt a kép: Hamar az önkormányzati oldalon előkészítette a pályázatot, aztán megnyerte őket az Elios. Ja, így könnyű. VISZONT! Ez bűncselekmény.
Orbán veje bűncselekményt követhetett el! Ha valami sztori, akkor ez az. Máshol miniszterelnökök buknak bele ilyesmikbe.
Karácsonyra készült mindenki, december 19.-e volt. De engem semmi nem érdekelt ezen kívül. (Innen is elnézést a családomtól, akiknek akkoriban nagy türelemre volt szüksége, hogy elviseljen).
Aztán kijött az anyag.
És tulajdonképpen érdemben nem történt semmi. Nem lepődtünk meg. Polt Péterről ma már köztudott, hogy „nem lát, nem hall, nem beszél.”
Kis idő múlva egy másik kiváló tényfeltáró újságíró, Vorák Anita folytatta a sztorit. Ő sok minden más mellett azt bizonyította be, rengeteg munkával, hogy Tiborczék nemcsak elcsalták a pályázatot, grátiszként jó drágán is dolgoztak.
Szóval, visszatérve a poszt elejére: sokan kérdezitek, mi értelme a munkámnak, a munkánknak. És hát akkor jöjjön a válasz, egyenesen a Wall Street Journal-ból:
„Súlyos szabálytalanságokat talált Tiborcz közbeszerzéseinél az EU csalás elleni hivatala, amely már megküldte a jelentését a magyar ügyészségnek, és azt javasolja, hogy tegyenek jogi lépéseket.”
„Ha Polt Péter ügyészsége valamiért mégsem találna semmit (volt már Magyarországon is feljelentés az ügyben), akkor is lehet következménye a feltárt szabálytalanságoknak. Az OLAF ugyanis azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy kérje vissza a a projektekre elköltött 40 millió eurós uniós támogatást.
A lap megkeresésére a Bizottság megerősítette, hogy ki fogják értékelni az OLAF-jelentést, aztán megvitatják az ügyet a magyar kormánnyal, mielőtt döntenének arról, hogy milyen konkrét lépéseket tesznek majd.”
Arról is szívesen írnék, hogy Magyarország egy olyan hely, ahol egy ilyen után nem lemond a miniszterelnök, hanem csekken kunyerál pénzt az egyébként is éhező választóktól. De az egy másik poszt témája lesz.
Most inkább örülök annak, hogy már nem kell kitérő választ adnom arra a kérdésre, hogy mi értelme a munkánknak. Mert most először végre tényleg van következménye.
Oroszi Babett
(Az újságíró munkáját itt tudod követni.)
Oszd meg cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!
