Vona Gábor felesége úgy kiosztotta a Fideszt, hogy csak pislogunk

Ide jutottunk: A Jobbik elnökének feleségénél is elszakadt a cérna.

Vona-Szabó Kriszta 15 éve még jó ötletnek találta, hogy a Fideszre szavaz, azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán, és ő is másképp látja a világot.

Posztjában az elnökfeleség azt írja:

“Tizenöt éve a Fideszre szavaztam. Szégyellem magam. Kimondhatatlanul, mélyen.

Ma a 2002-es hangulatot nyugodtan meg lehet szorozni ezerrel. Mára csak a fideszes vélemény maradt.

Mindenki idióta, sorosbérenc, simicskacsicska, aki mást gondol. Mert

vagy beállsz a Fidesz-birkasorba,

és akkor jó káder vagy, vagy, urambocsá’, vállalod a más véleményed, akkor meg hazaáruló, ballib felforgató.

Borzasztó látni, ahogy emberek okádnak egymásra, akik a saját buta szűklátókörűségüket kérik számon máson, akik ájultan tapsolnak, mert Orbán megállítja a migráncsokat, Sorost, Vona Gábort, bónuszként meg felpofozza Brüsszelt.

Rosszul vagyok ettől.

Vona-Szabó Kriszta. fotó: Facebook

És nagyon-nagyon örülök, hogy van végre néhány ember – legyen akármilyen politikai beállítottságú –, sportoló, színész, vállalatvezető, újságíró, értelmiségi, aki ki meri mondani, hogy ez az ország élhetetlen.

És nem Soros meg Simicska meg a migráncsok miatt. Nem.

És azokat nézem a legnagyobb döbbenettel, akik „hipernemzetiek”, akiknek a Jobbik már nem az a Jobbik, jelentsen ez akármit is, akik osztogatják a Habony-média ocsmányságait Bayerestől, Ripostostól, s szépen sorolnak be a „nemzeti” Orbán mögé.

A kormánymédia meg a hasát fogja a röhögéstől, maguk sem gondolták, hogy ez ilyen könnyen megy. Hogy még csak ostor sem kell,

az emberek maguk mennek a vágóhídra. Hosszú, tömött sorokban.

Én nem vagyok fideszes, de sorosos, simicskás, CEU-s, liberális, még csak ájult jobbikos sem. Normálisnak, józannak mondanám inkább magam. Mert itt szeretnék jövőt a gyerekemnek, szebb jövőt, ha úgy tetszik. Perspektivikus jövőt, jóléttel, szabadsággal, igazsággal, önazonossággal, büszkeséggel.

És nem bocsátom meg senkinek, aki nem veszi a fáradságot a gondolkodásra, s elveszi a lehetőséget a gyerekeinktől. Az enyémtől és a másétól is. Ha hagyjuk, hogy ez az ország így haladjon tovább, ahogy mostanság, azért borzasztó nagy árat fogunk fizetni.

Én szóltam.”