Vélemény.
Ha Európa szívcsakrája Dobogókő, akkor a kloákája teljesen biztosan a Deák / Erzsébet tér.
Nem élek szatyorban, tudtam én ezt eddig is.
Ám egy jó kedélyűnek induló péntek éjjel úgy esett, hogy elfogyott a cigarettám, és balgán úgy gondoltam: lesétálok a szemközti trafikba egy csomag Marlboróért. Pénteken éjfél körül ez — mondjuk ki — nem más, mint a nyilvánvaló mazochizmus és a burkolt öngyilkossági hajlam metszetében született nagyon rossz döntés.
Ami odalent várt rám, az a legenyhébb szavakkal körülírva is az Armageddonhoz konvergált, és bár hajnali kutyasétáltatásaim alkalmával szembesülni szoktam az éjjeli pusztítás maradékaival, erre a látvány- és szagorgiára azért nem számítottam.
Míg a kerengő derviseket, alacsonyan röpködő sörösüvegeket, szekusok bambuló sorfala közt kötekedő gorillákat és sugárban hányó, műkörmös Törpillákat kerülgettem — vigyázva, nehogy belelépjek a bulizók emésztőrendszerének mindent elárasztó végtermékeibe — , önkéntelenül is felvetődött bennem a kérdés, hogy ezekért az állapotokért mégis ki a felelős, kit lehet számon kérni?
Egy átlagos asztal az Erzsébet téren, éjfélkor
Megragadnám tehát az alkalmat, hogy felvessek néhány kérdést Szentgyörgyvölgyi Péter V. kerületi fideszes polgármesternek, a KIVING Ingatlangazdálkodó és Beruházásszervező Kft.-nek, amely a tér fenntartási és tisztántartási munkáit végzi 2017 óta a Főkert helyett, a Fröccsterasz üzemeltetőjének, illetve végül, de nem utolsó sorban Karácsony Gergely főpolgármesternek.
A Fröccsteraszra négy évvel ezelőtt 400 millió forintot tapsolt el a kormány, a Terminál Étterem és a Fröccsterasz üzemeltetője pedig a kormányzati megbízások sokaságát elnyerő biztonsági cég, a Valton tulajdonosa, Varga Lajos lett.
Nehéz kiemelni egyetlen céget vagy személyt a fentiek közül, ugyanis azokért az állapotokért, amik főleg hétvégente az Erzsébet téren uralkodnak, mindenki egyszerre felelős, aki ölbe tett kézzel ülve nézi, hogy Európa kellős közepe péntek és szombat esténként
egy húgy-, szar- és piaszagú, ragacsos végbélnyílássá válik.
Mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy én is voltam bulizós fiatal. Nem a megsavanyodott, sorvadt életű erkölcscsősz boomer beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy ez vállalhatatlan, tarthatatlan, elviselhetetlen.
De ami a legelkeserítőbb az egészben, az az, hogy az Erzsébet téri hétvégi állapotok tökéletesen modellezik, miért ül a nyakunkon immár 11 éve a Fidesz-kormány.
Adott a kormányközeli kézben lévő Fröccsterasz, ami a maga bámulatosan proli, egyben súlyosan túlárazott módján egy meglehetősen széles réteget szolgál ki a barbershopokban szocializálódott yuppiektól az otthonról éjfélig elengedett, módosabb szülőknek örvendő nagykamaszokig.
Van itt hétvégenként minden az üvöltő zenétől kezdve a sarokba okádó részegeken át a bedrogozott zombik tarhálásáig, ennek ellenére a Fröccsterasznak — figyelem — nincs mosdója.
Arra már nem telt a 400 millióból.
Hogy egészen pontos legyek: az objektum mögött eldugva két aprócska mobil mosdó várja (300 forintért!) a pisilni-kakilni-kokózni és sminket igazítani vágyókat, ami, valljuk be, nem a péntek esti belvárosi tömegre van méretezve.
Mosdó az Erzsébet téren
Ez azt eredményezi, hogy péntek és szombat esténként az egész Erzsébet tér, annak meghitt, földönülős piknikre használt füves területei, a kutyafuttató melletti bokrok, illetve a játszótér környéke is egyetlen hatalmas, ürülékkel és vizelettel teli emésztőgödörré válik.
És ez senkit, ismétlem, senkit nem érdekel annyira, hogy tegyen valamit ellene.
A sarkon posztoló rendőr nem megy oda a felgyülemlett sört hólyagjukból sorban állva, nagy plénum előtt kirázogató legénybúcsús hordákhoz.
Az üzemeltetőt nem zavarja, hogy húgy- és hányástócsák mellett viszi ki a felszolgáló a kétezer forintos nagyfröccsöt a kiskorúaknak, Európa szívében.
A kerületi polgármestert nem érdekli, hogy a másfél-kétmilliós négyzetméteráron vesztegetett luxuslakásokkal teli impozáns környék minden egyes hétvégén tocsog a szennyben.
A tér tisztántartási munkáival megbízott cég persze igyekszik reggelre viszonylag elfogadható állapotba hozni az akkorra köztérnek már csak nehezen nevezhető féreglyukat, de a hajnali kutyasétáltatók mégis kénytelenek a répadús taccsokat, az erőfitogtatásból összetört üvegeket és a horkoló részegeket kerülgetni.
Városáért állítólag szívből rajongó főpolgármesterünknek, Karácsony Gergelynek és tanácsadóinak pedig nem jut eszébe a fent említett személyeket és cégeket legalább halkan felkérdezni, hogy akkor ezt most így mégis miért és hogyan.
Még mielőtt bárki is felháborodna, hogy miért merem én ezt Karácsonyon számon kérni, miközben ő a sokadik láncszem ebben a történetben:
nos, ha ő van annyira populista, hogy vigyorogva fotózkodik a budapestiekkel, akkor úgy érzem, bátran feltehetem neki a kérdést, hogy mindezt miért, milyen alapon, hogyan hagyhatja idáig elfajulni.
Na de hogy jön ez a 11 éve regnáló korrupt Fidesz-kormányhoz?
Megmondom. Úgy, hogy hibátlanul megmutatja, miért is tartunk itt.
Adott egy kormányközeli cég, amely egy állami százmilliókkal megdobott szórakozóhelyet üzemeltet a város legforgalmasabb helyén, de a profit jóval fontosabb nekik, mint az, hogy ezt a profitot egy európai színvonalon karbantartott környezetben szerezzék meg.
Adott egy félrenéző fideszes polgármester, akinek valószínűleg kisebb gondja is nagyobb a Fröccsterasznál, úgyis inkább a szomszédos luxusszállók egyikében szokott mulatni Mumm pezsgővel a kezében.
Adott a cég, amely a piszkos munkát úgy-ahogy elvégezni kénytelen mindenki más helyett.
Adott az ellenzéki főpolgármester, aki 2019 óta csak elrévedez ezen a mocskon, bár nem vitatom el Karácsonytól azt, hogy
biztosan őt is zavarja a szartenger,
amikor elteker mellette a Városházára tartva.
Adottak azok a szerencsétlen állampolgárok, akik mindettől szenvednek, és dühösek, hogy a világon semmi nem történik évek óta annak az érdekében, hogy legalább megközelítőleg kulturált és tiszta környezetben élvezhessük a Főváros szépségét.
És végül, de nem utolsó sorban adott az a súlyos prolizmus, ami a Fröccsterasz mindenféle nációjú közönségét szellemiségében egyesíti: hogy tudniillik hány embernek nem jut eszébe néhány silány, tibiatyás rozéfröccs után nem röhögve lepisálni az Erzsébet téren fellelhető összes fát.
Úriemberek könnyítenek magukon a kutyafuttatónál
Azzal azonban, hogy a kulturált szórakozáshoz szükséges infrastuktúra és biztonsági intézkedések hiánya mit eredményez, főként hétvégén szembesül az ártatlan arra járó; míg a szomszédos Deák téren ezek az állapotok mindennaposak.
Nem is olyan régen pártunk és kormányunk úgy próbálta megoldani a hajléktalankérdést, hogy minden maradék emberséget félretéve kitiltotta a hajléktalanokat a közterületekről.
A Deák téren ezzel szemben tízből kilenc esetben nincs egy szabad pad, ahol ne aludna/vedelne/ordítozna/verekedne/ürítene valaki, mindezt fényes nappal, karjukon Chanel-táskával grasszáló külföldi turisták gyűrűjében.
Míg azonban a senkinek sem ártó, padon ücsörgő kéregető öregasszonyt felállítja a kötelességtudó közeg, a mellette öt méterre tomboló félmeztelen hordához már nem megy oda. Lehetne mondani, hogy ez demagógia, de sajnos ez az a valóság, amivel
nap mint nap szembesülök.
És míg a város szívét ellepi az otthontalanok által ott hagyott szemét; míg szinte vörös szőnyeget görget a végrehajtás a nőjét hajánál fogva a Deák téren végigrángató vadállat elé, addig a kormány röhögve tiporja és nyomorítja azokat az Iványi Gáborokat, akik helyettük, értünk és mindenkiért erejükön felül próbálják megoldani a hajléktalanság problémáját.
Deák tér, éjjel
Az már szinte csak mellékszál az ügyben, hogy a két téren csak nyomokban fellelhető rendőrök is láthatóan főleg díszként funkcionálnak, hiszen külön fel kell hívni a figyelmüket a tőlük mindössze 20 méterre egymagában üvöltő, ön- és közveszélyes randalírozóra is, akivel annyit tudnak kezdeni, hogy elkérik az iratait, majd közlik vele, hogy menjen arrébb.
Az életveszélyes üvegdobálást pedig szerintem ők maguk is jó mókának tartják, mivel halálos nyugalomban elcigizgetve szemlélik az ilyesmit.
Nem tudom, mi a megoldás. Talán több és jobb minőségű mobil mosdó, ami ingyenes (!), és rendszeresen takarítják. Talán szigorúbb ellenőrzés.
Nem tudom, mi a megoldás, de ez nem is az én dolgom: én csak békében szeretnék átkelni a szemközti dohányboltba anélkül, hogy szarba lépnék, vagy hogy megtámadnának.
A tény az, ami egész országunkra jellemző: sok a felelős, mindenki a másikra mutogat, és
senki nem tesz semmit.
Így lesz kloáka Európa szívéből.
