Kuncze Gábor: Nem azért támogatom Dobrev Klárát, mert nő, hanem mert ő a legrátermettebb

A volt belügyminiszernek égnek áll a haja a Telex lájkbajnokság megnyeréséért folytatott parizer-gügyögéstől, Kövér László házelnöki tevékenységét „beteg dolognak” tartja, 2022-t pedig nyerhetőnek tartja az ellenzék szempontjából. Lapunknak adott interjújában Kuncze Gábor beszél arról is, hogyan lehetne hatékonyan elszámoltatni Orbánékat, és miért Dobrev Klárát tartja a legalkalmasabb jelöltnek arra, hogy ezt végig is vigye.

Nyugati Fény: Hogy látja az ellenzéket egy évvel a választások előtt?

Kuncze Gábor: Az ellenzék közös kommunikációjának szerintem nincsenek gyenge pontjai, azt az egyet kivéve, hogy kevésnek tartom a közös fellépést. Amikor viszont közösen kiállnak — legutóbb például Dunaújváros ügyében — , azok szerintem jó dolgok, és el is jutnak a választók szívéhez és eszéhez is, a közvélemény-kutatások is ezt mutatják.

A probléma abból adódik, hogy bár közösen fognak indulni, azért külön-külön is igyekszenek megmutatni magukat, ebből pedig származhatnak konfliktusok, elég csak a XIV. kerületre gondolni.

Hozzáteszem, hogy ezt nem szabad túlértékelni, mert

nem harcolnak, hanem csak versenyeznek.

Emiatt egyesek nyilván eldobják néha a kalapácsot, de ezen az időszakon túl kell jutni. Drukkoljunk, hogy amikor majd célegyenesbe fordul a dolog — tehát amikor megvannak az egyéni jelöltek, és megvan a közös lista is –, akkor legyenek képesek meggyőzni a választókat arról, hogy a versenynek vége, innentől kezdve együtt vagyunk, együtt próbáljuk meg megváltoztatni Magyarországot.

NYF: A politikai kommunikációban kiemelt szerepet kapott az elmúlt években a közösségi média, és ez az ellenzéki kommunikáción is látszik. A Telex lájkbajnoksága például láthatóan eszkalálja a populizmust ellenzéki térfélen is, erről mit gondol?

K. G.: Égnek áll tőle a hajam. Egyrészt az ellenzék persze bele is kényszerül az online jelenlétbe, mert ismert okokból máshogy nem igazán tud nyilvánossághoz jutni. Másrészt, bár talán régimódi vagyok, mégis azt gondolom, hogy azzal lenne jó eljutni az emberekhez,

hogy mit akarnak majd csinálni

abban az esetben, ha sikerül leváltaniuk a kormányt. Mitől lesz ez más, mitől lesz jobb, mitől fogják jobban érezni magukat az emberek a saját hazájukban.

Na, ebben rendeznék szívesen lájkbajnokságot: hogy ki mennyire hitelesen, sokak által támogatható módon beszél. Az, hogy ez parizert evett, az főzött egy jó pörköltet, amaz meg elbiciklizett oda meg vissza… Hát biztos politika ez is, végül is ez a 21. század, csak sokak számára ez nem jelent semmit. Értem én, hogy ebbe az irányba megy a világ, meg újabban a miniszterelnök is kijár a térre leszólítani embereket fényképezkedni, éjszakai képeket tesz ki, hogy lássuk, hogy amikor mi alszunk, akkor ő dolgozik. Szóval borzalmas, de hát ez van.

fotó: Pivarnyik Balázs / Budapest Beacon

NYF: Van bármi, amit az ellenzék a Fidesztől kommunikáció szempontjából megtanulhatna?

K. G.: Az a baj, hogy amit meg kellene tanulniuk, azt én nem javaslom, hogy megtanulják.

A Fidesz kommunikációjának a lényege a gátlástalanság.

Bármit, és annak az ellenkezőjét is képesek állítani, és ha nagyon sokszor elmondják, akkor a saját híveik elhiszik. Mondok példákat: mi kezeltük a világon a legjobban a pandémiát (miközben lakosságarányosan nálunk haltak meg a legtöbben), mi védtük ki a legjobban a gazdasági problémákat (miközben csak az én ismeretségi körömben is nagyon sokan veszítették el az állásukat vagy csökkent a jövedelmük), minket irigyel Európa, és így tovább.

Ennek a kommunikációnak az a lényege, hogy Orbán mond egy mondatot, mondjuk azt, hogy kanyarban előzünk, azt pedig elismétli az összes többi.

Lehet, hogy ez a sikeres politikai kommunikáció alapja, de én azt mondanám az ellenzéknek, hogy ne ezt az utat kövesse. Próbáljanak meg inkább javaslatokkal előállni, és azokat hangoztassák. Próbáljanak meg minél több emberrel találkozni, megvitatni velük ezeket a kérdéseket.

Ez nagyon sok munka, de megéri.

NYF: Az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek közt persze megy az esélylatolgatás. Ön a Facebook-oldalán korábban már írt arról, hogy Dobrev Klárát támogatja. Kérdés, hogy ez a rettenetesen maszkulin ország fel van-e készülve egy női miniszterelnökre?

K. G.: Miért ne próbálnánk ki? Azért támogatom Dobrev Klárát, mert őt tartom a legalkalmasabbnak a felkészültsége, a végzettségei, a közigazgatási tapasztalata, az európai ismertsége, a nyelvtudása alapján. Nem azért támogatom, mert nő. Más kérdés, hogy ha lenne egy női miniszterelnökünk, akkor talán meg tudna változni a politika stílusa, mert az országra ráférne a kedvesebb mosoly és a csendesebb hang. Szerintem ezt ő biztosan tudná hozni, és jót is tenne annak a rettenetes hangulatnak, ami ma eluralja az országot.

NYF: Minden miniszterelnök-jelölt azt mondja, Dobrev Klára is, hogy a jelenlegi kormányt egy kormányváltás esetén el kell számoltatni. Lehetséges ez egyáltalán? Érdemes ezzel kampányolni?

K. G.: Ez egy bonyolult dolog. Induljunk ki abból, hogy az embereknek joguk van tudni, hogy mi történt itt az elmúlt — akkor már — 12 évben. Milyen folyamatok eredményeképpen láthatjuk azokat a kiugró meggazdagodásokat, hogyan lett valaki több száz milliárd forinttal az ország leggazdagabb embere, hogyan kerültek a családtagok a leggazdagabbak közé.

Ezen a ponton még szó sincs elszámoltatásról, egyszerűen csak látnunk kell, hogy a kivételezettek hogyan gyűjtöttek vagyont magunknak, illetve milyen kapcsolódásuk van a miniszterelnökhöz, aki ezt az egészet lehetővé tette. Meg kell nézni azokat a folyamatokat, amelyek ide vezettek, és nyilvánossá kell tenni őket. Az emberek elé kell tárni, hogy „ez történt veletek”.

NYF: Na de így is nyilvános már egy csomó minden. Persze egy-egy bonyolult céghálót nem lát át az átlagember, de naponta jön nyolc olyan hír, hogy ki milyen közbeszerzésen mennyi pénzt nyert, ki mit szerzett még meg az állami vagyonból a meglévők mellé.

K. G.: Igen, de a valódi kérdés az, hogy miért. Miért Mészáros Lőrinc nyer meg egy pályázatot, ahol volt másik pályázó is, aki olcsóbb ajánlatot tett, és biztosan meg tudta volna csinálni a feladatot ő is? Eltelik egy hónap, és egyszer csak az olcsóbb cég visszalép, ott marad egyedül Mészáros Lőrinc. Miért?

Miért van az, hogy valaki megnyer nyolcmilliárd forinttal egy stadionépítést, majd másfél év múlva elkészül a stadion, és kiderül, hogy tizenkilenc milliárdba került? Ki engedélyezte? Ki írta alá?

Be kell mutatni, hogy milyen összefonódások vannak a háttérben. De ez csak a számonkérés egyik szelete, a másik az, amikor

a konkrét bűncselekményeket vizsgálják.

Utóbbi tekintetében az elmúlt harminc év nagyon rosszul működött, mert mindenki azzal kezdte, hogy na majd ő utánanéz ennek, aztán soha semmi történt. A hibát ott követték el, hogy kineveztek egy politikust a vizsgálatok élére, ez történt 2002-ben például a Medgyessy-kormány idejében is. A politikust minden nap megkérdezi a sajtó, hogy hogy állnak, ő meg minden nap elmondja, hogy vizsgálódnak, csak még nem jutottak semmire.

Egy kormányváltás esetén meg kell találni azt a szervezeti formát, ahol ezek a vizsgálatok elvégezhetőek. Létre lehet hozni olyan csoportot, amely ezeket az ügyeket kivizsgálja, és majd a Parlamentnek számol be az eredményekről. Mellé lehet rendelni azt a rendőri szervezeti egységet, amely ezeket a vizsgálatokat támogatni tudja. Ha van bűncselekménygyanú, akkor azt bíróságig kell vinni. Ha ez nem így történik, akkor ugyanúgy fullad kudarcba a dolog, ahogy korábban mindig.

fotó: Pivarnyik Balázs / Budapest Beacon

NYF: Tegyük fel, hogy van egy ilyen vizsgálóbizottság, a rendőrség közreműködésével pedig fény derül pár bűncselekményre. Utána mi a teendő? Jellemzően az ellenzéki választók szeretnék az elszámoltatást, de nem igazán hisznek abban, hogy ez lehetséges.

K. G.: Ha egy ilyen ügy rendőri-ügyészi vizsgálat után gyanú alapján megy tovább, akkor a független bíróság kezében van a döntés. A hangsúly itt a függetlenen van, egy kormányváltás után ezzel is lesz még teendő.

NYF: Mit tehetnek például az újságírók, hangosabb és jelentősebb véleményformálók akár a kormányváltás elősegítése, akár egy kormányváltás utáni helyreállítás érdekében?

K. G.: Lehetőség szerint pártatlanul mondják el a véleményüket. Jelenleg azt látom, hogy az elfogultság, a nézetek másokra erőltetése most már megjelent azoknál a véleményformálóknál is, akiknek a világnézete egyébként hasonlít az ellenzék világnézetéhez, de minimum szemben áll azzal, ami ma történik az országban. Tehát a Karácsony Gergelyt támogatók elfogultak Karácsony Gergellyel, a Dobrev Klárát támogatók elfogultak Dobrev Klárával, és így tovább. Persze ezt meg lehet érteni, csak ezen a platformon már nagyon nehéz úgy mozogni, hogy ne sértsük meg a másikat, ami egyébként teljesen szükségtelen.

Ha valakinek Karácsony a szimpatikus, akkor érveljen mellette, vagy hasonlítsa össze Dobrev Klárával nyugodtan — zárójelben jegyzem meg, hogy ebből Dobrev Klára jönne ki jobban. Érzelmeket viszont nem kell ebbe belevinni, hiszen racionálisan is lehet érvelni bármelyik jelölt vagy párt mellett vagy ellen. Más kérdés, hogy a háttérben mindig meghúzódik egy probléma, ez a Gyurcsány-probléma, csak szerintem ez ennyi idő után már

nagyon erőltetett.

Kétségtelen, hogy sok választó fejébe sikerült ezt beépíteni, de Dobrev Klárát én ismerem annyira önálló személyiségnek, aki a saját világképének megfelelően politizál. Nincs olyan, hogy őt bárki is befolyásolni tudná, vagy akár letéríteni a saját maga által kijelölt útról. Ő nem másvalaki véleményét képviseli. Gyurcsány is mond neki talán sok mindent — nyilván sokat találkoznak — , meg mások is mondhatnak, Dobrev Klára pedig pontosan el tudja dönteni, hogy mit akar csinálni. Többek között ezért is őt támogatom, mert azt gondolom, hogy tényleg jót tenne az országnak, ha ő vezetné.

NYF: Az érzelmi viszonyulást említette, mint ami kerülendő a nyilvános beszédben. Ez azért is nehéz, mert a választók többsége érzelmileg viszonyul a politikához és a politikusokhoz.

K. G.: Ezt nem egyszerű feloldani. Mondjuk valaki engem szeret, másvalakit meg gyűlöl. De lehet úgy is valakihez kötni az emberek érzelmeit, hogy eközben nem fokozom a gyűlöletét másvalaki felé. Ma Magyarországon az a kommunikáció dívik, hogy a végtelenségig megpróbálom meggyűlöltetni a választókkal a politikai ellenfelet. Ezt különben nem az ellenzékben lévők gyakorolják a leginkább, hanem a kormány. Minden létező csatornájukon ömlik a gyűlölet.

Az tényleg fontos, hogy az én elkötelezett híveim maradjanak velem, de ettől még nem kell az érzelmeket a végtelenségig korbácsolni, a gyűlöletet tovább szítani.

Persze ez nehéz, mert képzeljük el, hogy én azt mondom az ellenzéknek: gyerekek, ők gyűlöltetnek titeket, és a végén majd le fognak köpni az utcán ismeretlen emberek, de ne törődjetek ezzel, hanem foglalkozzatok a saját választóitokkal. Na, hát ezt nehéz megállni.

fotó: Pivarnyik Balázs / Budapest Beacon

NYF: Ön mennyire foglalkozik ezekkel a dolgokkal azóta, amióta visszavonult?

K. G.: Folyamatosan figyelemmel kísérem az eseményeket, és elborzadok attól, hogy mivé lett a rendszerváltó Magyarország. Én még emlékszem olyan parlamenti vitára — még ellenzékben voltunk — , amikor felállt egy KDNP-s politikus, és azt indítványozta, hogy a vitát halasszuk el egy héttel, mert olyan érveket mondott az ellenzék, amelyeket érdemes megfontolni. A többség akkor megszavazta, hogy nem zárják le a vitát, hanem még utánanéznek az ellenzék érveinek. Ez ma egyszerűen képtelenség lenne.

A Parlament ma nem ellenőrzi a kormányzatot, az Országház ma nem az értelmes viták színhelye, hanem

a bohóckodás és a gyűlölködés temploma.

Elborzadva látom, hogy mivé lett az, amit annak idején nagyon sokan közösen kezdtünk el építeni.

NYF: Kövér Lászlónak ebben mi a szerepe?

K. G.: Szerintem az egy beteg dolog, amit ő a Parlament élén művel. Pitiáner, kicsinyes, egy oldalra húzó. Mint egy rossz pedellus — mert pedagógusnak azért nem mondanám. Ráadásul milyen alapon oszt ő ki sokmilliós büntetéseket? Neki a Parlament tekintélyét kellene, kellett volna óvnia, és ezt meg is tehette volna azzal, hogy mindenkit rendre int, aki nem a Parlamenthez méltó módon viselkedik.

Ő ezt nem tette meg, sőt, olyan feltételrendszert teremtett, amelyben az ellenzék csak különböző performanszokkal tudja felhívni magára a figyelmet, mert egyébként lenyomják, leszavazzák, elhallgattatják őket, nem számít, amit mondanak. Álinterpellációkkal elveszik tőlük az időt a megszólalásra. Sorolhatnám.

Az ellenzék persze erre válaszul egyre keményebb eszközöket alkalmaz. Értem, hogy miért csinálják, és nem ők a felelősek azért, hogy a magyar Parlament idáig eljutott.

NYF: Mit javasol az ellenzéknek, mi most a legfontosabb dolguk ön szerint?

K. G.: Több közös kiállásra és a választók közötti személyes jelenlétre van szükség, hiteles mondatokra, józan hangra. Ha ebben sikeresek lesznek, akkor megnyerik a választást is.

Valódi Hírek