Nem bír belenyugodni a büdös fideszkomcsi, hogy nevén nevezték, újabb bírósági pert indít

Nevessünk együtt!

Stefka István jelenleg a Pesti Srácok nevű fideszes agitprop-blog “lapigazgatója”, ám a rendszerváltás előtt az államszocialista belügyminisztérium közelében dolgozó újságíró volt, és munkájáért 1982-ben ki is tüntette Horváth István belügyminiszter.

Róla írt cikket néhány hónapja a 444.hu, az írás címe ez volt:

A volt kommunista Stefka István lapja szerint nem szabad megbocsátani egy volt kommunistának.

A 444-es cikk szerzője, Herczeg Márk levelet kapott a bíróságtól, amiből megtudta, hogy tíz nappal a cikk után Stefka rágalmazásért feljelentést tett ellene, mondván, közszereplőnek tartja magát, de a cikk „jelentősen túlmutat azon, amit közszereplői mivoltából fakadóan tűrni köteles”.

A levélből kiderült, hogy a bíróság megvizsgálta a helyzetet, és az eljárást tárgyaláson kívül megszüntette, „nem állítja ugyanis a sérelmezett cikk, hogy a feljelentő párttag, KISZ tag, ügynök lett volna, hanem a kommunista kifejezést, mint jelzőt alkalmazza rá, ezen keresztül kifejtve a véleményét a Pesti Srácok című lapban Nagy Imréről megjelent cikkről”.

A bíróság szerint „valakit kommunistának nevezni – konkrét, az érintettre vonatkoztatható események, cselekmények említése nélkül – nem tényállítás, hanem olyan értékítélet, amely sem a rágalmazás, sem pedig a becsületsértés szempontjából nem tényállásszerű, ezért bűncselekményt nem valósít meg”.

Stefka elvtárs azonban nem nyugszik bele a bírósági ítéletbe, és ma azt közölte: újabb pert indít a 444-es Herczeg Márk ellen.

Stefka István szerint “nem kell eltűrnie a provokatív megbélyegzést, hiszen a kommunista nem csupán jelző és szitokszó, hanem annak az állítása, hogy valaki a diktatúra részese volt”.

A fideszkomcsi ezért magánvádas büntetőfeljelentést indít az őt nevén nevező újságíró ellen.

Stefka elvtárs egyébként 1982-ben írt egy könyvet Hol a haza? címmel, amelyben ilyen mondatok szerepelnek:

  • „A lenini alapelveken nyugvó mintaszerű magyarországi nemzetiségi politika elismerő számvetése ez a könyv, amely azonban nem fukarkodik a hiányosságok felmutatásával, bírálatával sem, mindig a továbblépés lehetőségeit kutatva.” (fülszöveg)
  • “Bár a Magyar Dolgozók Pártja programnyilatkozatában 1948-ban alapjában helyesen marxista-leninista álláspontról jelölte meg a nemzetiségi kérdés megoldását, ennek ellenére 1948 után a Magyar Népköztársaság nemzetiségi politikája néhány évig meglehetősen ellentmondásos volt.” (31. oldal)
  • „Legkiválóbb hagyományaink egyikeként tartjuk számon a Magyar Tanácsköztársaság alkotmányos intézkedését, amely szerint a proletariátus állama a különböző nyelveket beszélő, egyenjogú népek proletariátusának szövetségén alapszik.” (53. oldal)

(via Pesti Srácok, 444.hu)