Herczeg Szonja: Miért, hogy nő a nőnek farkasa?

Miért gyűlölik és hibáztatják egymást a nők? Szolidaritás helyett miért farkasa nő a nőnek? Ennek a kérdésnek járt utána Herczeg Szonja (akinek klassz novelláskötetéről egyébként itt írtunk kritikát).

“Legyen szó Harvey Weinsteinről, Marton Lászlóról vagy Havas Henrikről, úgy tűnik, mindenki tudni véli az igazat. Kijelentő és néha kérdő mondatok tömkelege, amelyek az áldozatot (vagy vélt áldozatot) teszik felelőssé azért, ami vele történt.

Csak néhány közülük:

Miért ült be a kocsiba?

Miért, mit gondolt, mi fog történni, ha kettesben marad egy férfival?

Tönkretett egy egész családot, szégyellje magát, mocskos r…anc!

Aki k…nak áll, ne csodálkozzon, ha ilyen történik vele.

Ilyen jónevű, fantasztikus ember biztosan nem tenne ilyet, rágalom!

És akkor most csak a finomabb reakciókból idéztem párat.

A rögtönítélő bíróság minden oldalon felfegyverkezett és lőtt, kérdés nélkül. Az áldozatok elleni hadsereg pedig elsősorban nem férfiakból, hanem nőkből áll.

De vajon mi az oka annak, hogy nő nőnek a farkasa? Miért van az, hogy sok nő ilyen kevéssé empatikus a saját neméhez tartozó áldozatokkal?”

– ez a felütése Herczeg Szonja cikkének a 168 Óra honlapján, amelyben megkérdezi Schrammel Ivett pszichológust.

Azt a benyomást, hogy az áldozathibáztatók jó rész nő, a szakember nem cáfolja. Elsőre talán meglepő, hogy nagyobb arányban ítélik el nők az áldozatokat, mint férfiak.

A jelenség mögött több dolog is állhat. Egyrészt rejtett féltékenység, irigység a nők részéről, különösen, ha az áldozat sikeres, ismert személy (például színész). Ilyenkor sok kevésbé sikeres nő gondolhatja, hogy az áldozat ezen az úton érte el sikereit.

kép: illusztráció

Hihetik, hogy szándékosan provokálta a szexuális közeledést, a hatalommal, befolyással rendelkező férfival való kapcsolattól remélve a szakmai előrejutást.

Ez a hit valójában megnyugtatható lehet számukra: igazolja, hogy ők a sikertelenségüket nem a tehetség vagy erőfeszítések hiányának köszönhetik, hanem annak, hogy nem voltak hajlandók ilyen érdekkapcsolatokra, mert számukra ez erkölcsileg elfogadhatatlan. Ellentétben az áldozatokkal.

De Schrammel szerint hétköznapi áldozatokkal kapcsolatban is megjelenhet az irigység motívuma a női kommentelők áldozathibáztatása mögött. Irigyelhetik az áldozat szépségét, fiatalságát, vonzerejét, hiszen – akármilyen csúnyán is hangzik – őt kívánta meg a zaklató, az elkövető.

– Felhívnám a figyelmet arra a belső motívumra is, hogy a nők ezekben az esetekben a férfiaknál jobban érdekeltek annak a hitnek a fenntartásában, hogy egy igazságos világban élünk, ahol ártatlan nőkkel nem történhet erőszak – mondja a pszichológus, aki szerint ha elfogadják, hogy mégis megtörténhet, azzal elismerik, hogy ők maguk is potenciális áldozatok.

A teljes cikket itt tudod elolvasni, érdemes.